Bár az Alfa Romeo 1950-ben és 1951-ben a Formula-1-es világbajnokság első két szezonjában Giuseppe Farina és Juan Manuel Fangio révén két világbajnoki címet is szerzett, a híres olasz márka sohasem tudta megismételni ezen sikereit az F1-ben.
Az 1960-as és az 1970-es években az Alfa Romeo csak mint motorszállító tűnt fel időnként az F1-ben, egy sereg kis csapatot ellátva az erőforrásaikkal, majd 1976-ban az egykoron szebb napokat is látott, ekkor már Bernie Ecclestone tulajdonában lévő Brabham istálló partnere lett. A korábban világbajnoki címeket szerzett és Ecclestone irányítása alatt újra az élmezőnyt megcélzó Brabham-partnerség pedig azt eredményezte, hogy az Alfa Romeo fejlesztő részlege, az Autodelta is gőzerőre kapcsolt. A motorok mellett az olaszok építettek egy karosszériát is a gyári csapat számára, amellyel végül 1979-ben el is indultak az F1-ben. 1980-ban a csapat az újonc Bruno Giacomellivel és Patrick Depailler-vel állt rajthoz, a tapasztalt francia pilóta azonban még éppen hogy lábadozott abból a kettős lábtörésből, amit az előző évben sárkányrepülőzés közben szedett össze.
Az Alfának közben komoly tervei voltak, hiszen egy három éves szponzori szerződést kötött a Marlboro dohány-óriással és mérnökei már dolgoztak a V12-es szívómotorjukat felváltó új, V8-as turbón, a magas fordulatszámon fellépő hűtési gondok miatt azonban végül a Tipo 1260 V12-es egység egészen 1982-ig szolgálatban maradt. Mindez annak ellenére történt, hogy a jó szerencse érdekében az autó oldalán ott volt a sportos Alfa modellek védjegye, a quadrifoglio, azaz a négylevelű lóhere.
1980-ban az első két futamon, Argentínában és Brazíliában az autó hatalmas csalódás volt, hiszen azzal Depailler a 23. és a 21. rajtkockákat tudta csak megszerezni. A szezon harmadik futamáig, a Kyalamiban megrendezésre kerülő Dél-Afrikai Nagydíjig azonban egy hónap szünet állt a csapat rendelkezésére, ami alatt az Alfa jelentős fejlesztéseket eszközölt az autón, teljesen áttervezték az oldaldobozokat és a szoknyát, új felfüggesztést és új hátsószárnyat kapott az autó és összességében mintegy 30 kilóval könnyebb is lett. "Az autó egyszerűen felismerhetetlen összehasonlítva azzal, amit a két dél-amerikai futamon vezettem" - nyilatkozta Depailler akkor. "A munka, amit az Autodelta végzett, kivételes."
A továbbfejlesztett autóval Depailler is nagyszerű munkát végzett, így Kyalamiban a 7., míg a szezon negyedik futamán Long Beachben a 3. rajtkockát szerezte meg, a felfüggesztés hibája miatt azonban kiesett a versenyből. A 179-es ezt követően már ígéretes tempót mutatott, ha a pontszerzés nem is igen akart összejönni, hiszen csak a szezonnyitó Argentin Nagydíjon volt képes Bruno Giacomelli egy 5. helyet szerezni, úgy, hogy a futamot mindössze 7-en fejezték be. Ezek után jött az Alfa számára tragikus Német Nagydíj.
A Német Nagydíjat megelőző teszten Hockenheimben Depailler autója a felfüggesztés hibája miatt nagy sebességgel a félelmetesen gyors Ostkurve kanyarban a szalagkorlátnak ütközött. Depailler azonnal meghalt.
Ermanno Cuoghi a csapat egyik versenymérnöke, aki korábban a Brabhamtól érkezett az Alfához, így emlékszik vissza a csapat akkori helyzetére: "Miután Patrick elment, Giacomelli túl fiatal és tapasztalatlan volt ahhoz, hogy információkat szolgáltasson nekünk, hogy milyen területeken kell fejlesztenünk az autót a továbbiakban. Az egyik futamon illett hozzá az autó, a következőn azonban már nem, és nem tudta elmagyarázni a mérnököknek, hogy mi is történik az autóval a pályán, így az autó teljes potenciáljának nagyjából a 80%-át tudtuk kihasználni."
A csapat számára szezon fénypontja végül Giacomelli Watkins Glenben szerzett pole pozíciója volt, ami nagyszerűen mutatta, hogy bizony az Alfa Romeo 179-ben sokkal több volt, a futamon azonban Giacomelli a 179-es másik problémáját, a gyenge megbízhatóságot is bizonyítva végül elektronikai hiba miatt kiesett.
Az 1981-es szezonra az Alfa továbbfejlesztette az autót a 179C volánja mögé pedig Giacomelli csapattársaként az 1978-as világbajnok, Mario Andretti ült. A legendás emblémájú (Milánó hercegeitől származó emberevő Visconti kígyó és a Szent György kereszt) egykori sikercsapat erejéből a továbbiakban azonban csak két 4. és egy 3. helyre futotta, így az 1985-ös szezon végén az Alfa Romeo újabb futamgyőzelem nélkül volt kénytelen ismételten távozni a száguldó cirkusz világából.
Az Alfa Romeo 179-es eredményei: 63 futam, 1 pole pozíció, 1 dobogó
Alfa Romeo 179, műszaki adatok:
Motor: 3 literes Alfa Romeo szívómotor Tipo 1260
Elrendezés: V12-es (60 fokos)
Teljesítmény: 520 lóerő
Maximális fordulatszám: 12 000 percenként
Karosszéria: Alumínium később szénszálas monocoque
Sebességváltó: 6 sebességes Alfa-Hewland
Tengelytáv: 2740 milliméter
Tömeg: 595 kilogramm
Üzemanyag és olaj: Agip
Az üzemanyag tank mérete: 200 liter 44 gallon
Gumiabroncs: Goodyear (1979-1980), Michelin (1981-1982)
Pilóták: Patrick Depailler, Bruno Giacomelli, Mario Andretti
