Jack, Gary és David Brabham
Jack Brabhamet lehetett a legnehezebben követni, és nem csak azért, mert háromszoros világbajnok volt, hanem azért is, mert a harmadik világbajnoki címét 1966-ban egy olyan csapattal érte el, amit három évvel korábban ő maga alapított. Jack pedig még ahhoz is elég jó volt, hogy 1970-ben 44 évesen 16 szezonnal a háta mögött is képes legyen Formula-1-es futamot nyerni. Ezeket a sikereket később a Brabham família tagjai már megközelíteni sem tudták. Gary mindössze két Formula-1-es futamon indult az abszolút sereghajtó Life istálló pilótájaként 1990-ben, míg öccse David 1990-ben és 1994-ben szenvedett végig egy-egy szezont a mezőny végén. David az első szezonját még a Brabham istállóban tölthette, ekkor azonban már az egyre lentebb süllyedő istálló nem állt a család tulajdonában. Jack Brabham unokája Matthew, aki a legidősebb fiának Geoff-nak a gyereke azonban egyre közelebb van a Formula-1-hez hiszen miután tavaly megnyerte az USF2000 bajnoki címét az idei szezonban már a Pro Mazda Championship bajnokságban versenyez az USA-ban.
Graham és Damon Hill
Damon Hill a születése pillanatától kezdve Formula-1-es autók és pilóták között nőtt fel, apja Graham ugyanis kétszeres Formula-1-es világbajnok volt, a kis Damon azonban a közvélekedéssel ellentétben nem igen akarta apja nyomdokait követni. Amikor pedig Damon 15 éves korában az apja meghalt egy repülőgép balesetben nehéz idők köszöntöttek a Hill családra. Damonnak motoros futárként kellett dolgoznia, majd a motorversenyzéssel kacérkodott, míg végül 23 évesen az édesanyja nyomására mégis úgy döntött, hogy autóversenyzőnek áll. Damon így végül felvett 100 000 font kölcsönt és belevágott az autóversenyzésbe, és 32 évesen eljutott a Formula-1-be, ahol a sereghajtó Brabham istálló pilótája lehetett, majd váratlanul 1993-ban rámosolygott a szerencse, amikor a Williams istálló leszerződtette a távozó uralkodó világbajnokának, Nigel Mansellnek a helyére. Az 1993-as szezonban három futamgyőzelmet is szerző Hill 1994-ben Ayrton Senna halála miatt a Williams csapat vezérpilótájává vált, a hőn áhított világbajnoki címet azonban csak végül 1996 sikerült megszereznie. Ezzel Damon Hill lett a Formula-1 első és máig egyetlen világbajnoka, aki meg tudta ismételni apja világbajnoki győzelmét az F1-ben. Damon fia Joshua pedig tavaly a Formula Renault 2.0 NEC bajnokságban versenyzett, ahol 5 győzelemmel a ponttáblázat 3. helyén végzett.
Ayrton és Bruno Senna
A háromszoros brazil világbajnok, Ayrton Senna unokaöccsének, Brunónak nagyon nehéz volt Ayrton nyomába lépnie. A Formula-1 egyik, ha nem a legnagyobb pilótájának tartott Ayrton 1994-ben halálos balesetet szenvedett a San Marinói Nagydíjon, ami a család döntése miatt hosszú időre megakasztotta a kis Bruno autóversenyző pályafutását. Brunóról Ayrton egykoron azt nyilatkozta, hogy "ha azt gondoljátok, hogy gyors vagyok, csak várjátok meg, amíg meglátjátok az unokaöcsémet, Brunót." A kis Senna azonban a nagybátyja balesete miatt csak 2004-ben kezdhette el autóversenyző karrierjét, a 2008-ban a GP2-ben a 2. helyen végző Bruno azonban végül eljutott a Formula-1-ig, ahol a 2010-es szezont a versenyképtelen Hispania autójával kellett végig küzdenie, majd 2011-ben beugróként a Lotusnál, végül a 2012-es szezonban a Williams csapatnál kapott újabb esélyt. Bruno azonban egyenlőre nélkülözi azt az átütő erőt, ami a nagybátyját Ayrtont jellemezte, így jelenleg Bruno szerződés nélkül várhatja a 2013-as szezont.
Gilles, Jacques és Jacques (Senior) Villeneuve
Gilles a Ferrari pilótájaként a pályán és azon kívül is hihetetlen hírnevet és elismerést vívott ki magának, majd 1982-ben Zolderben az időmérő edzésen az életét vesztette egy balesetben. Fia, Jacques ekkor még csak 11 éves volt, de hamarosan apja nyomdokaiba lépett. 1995-ben a kis Villeneuve megnyerte az Indianapolisi 500-as versenyt és az amerikai Indycar bajnokság bajnoki címét, majd 1996-ban már a Formula-1-ben tört újabb sikerek felé. Jacquesnak a világbajnoki címre sem kellett sokat várnia, amit a Williams fantasztikus versenyautójában 1997-ben meg is szerzett. Ezt követően azonban Villeneuve mesébe illő karrierjére számtalan gyenge teljesítmény vetett árnyékot, hogy végül 2006-ban újabb győzelem nélkül és mindössze 4 dobogó birtokában távozzon a Formula-1-ből. Jennings szerint így még mindig "a mesés Gilles, és nem a néha rendkívül jó Jacques a birtokosa a Villeneuve legendának." Gilles bátyja Jacques Senior is megpróbálkozott a Formula-1-el és 1981-ben illetve 1983-ban három futamon is indult, de egyszer sem tudta magát kvalifikálni a versenyre.
Emerson, Wilson és Christian Fittipaldi
A Brabham családhoz hasonlóan a Fittipaldi famíliának is három tagja fordult meg a Formula-1-ben, sőt közülük ketten a család csapatában is versenyezhettek. Emerson 1972-ben a Formula-1 legfiatalabb világbajnokaként szerezte első bajnoki címét, két évvel később pedig már kétszeres bajnoknak mondhatta magát, ekkor úgy tűnt, hogy egy hosszú Fittipaldi uralom kezdődik az F1-ben. Emerson azonban 1976-ban váratlanul úgy döntött, hogy egy olyan teljesen brazil csapathoz szerződik, amit a bátyja Wilson hozott létre. A sikersorozat így megszakadt, és a kétszeres bajnok ezt követően még mindössze kétszer állhatott fel a dobogóra, majd 1980-ban mindössze 34 évesen hátat fordított a száguldó cirkusz világának. Emersonnal ellentétben Wilsonnak nehezebb dolga volt a Formula-1-el, a három évvel idősebb Wilson csak 1972-ben jutott el a száguldó cirkusz világába, ahol 38 futamon mindössze 3 pontot sikerült szereznie. A 38 Formula-1-es nagydíjból 13-at Wilson az 1975-ben alapított saját istállója pilótájaként teljesített pontot azonban nem szerzett, így az év végén átadta a helyét az öccsének, Emersonnak. Pontosan 10 évvel a Fittipaldi istálló csődje után 1992-ben Wilson fia Christian érkezett meg az F1-be. Bár Emerson nagy sikereit nem tudta megismételni Christian Fittipaldi határozottan jobban teljesített, mint az apja, hiszen neki 43 futamon 12 pontot is sikerült szereznie, pedig ő is csak versenyképtelen autókban kapott lehetőséget, hogy végül 1995-ben Emersonhoz hasonlóan az amerikai Indycarban folytassa a pályafutását.
Michael és Ralf Schumacher
Minden idők legsikeresebb Formula-1-es pilótája, Michael Schumacher 91 futamgyőzelmet és 155 dobogót szerzett. Michael 1991-ben érkezett meg az F1-be, ahol rögtön felhívta magára a figyelmét, és az első két Benettonos bajnoki címét követően a 2000-res évek elején a Ferrariban öt egymást követő bajnoki címet szerezve uralta a Formula-1 mezőnyét. Michael hat évvel fiatalabb testvére, Ralf 1997-ben érkezett meg a száguldó cirkusz világába, ahol kezdetben, ha nem is Michaelhez foghatóan, de igen tehetségesnek tűnt, a Ferrari által uralt mezőnyben azonban végül csak 6 futamgyőzelem jutott Ralfnak.
Nelson és Nelson (Junior) Piquet
Idősebbik Piquet három világbajnoki címet is szerzett az F1-ben, és bizony néha briliáns volt a volán mögött, Niki Lauda azt mondta egyszer róla, hogy "ritkán hibázik, mindig gyors és mindig formában van." Piquet azonban egy összetett személyiség volt, aki azért időnként formán, sőt néha önmagán kívül is volt. Kemény természet, nyers nyelvezet, gonosz humor és nagyképűség jellemezte, így mondhatni mindig többen voltak azok, akik gyűlölték őt, mint akik imádták. Az F1 e közben pedig roppant gazdaggá tette őt, hiszen más 1988-ban is évi 6.5 millió dollárért szerződött le a Lotushoz. Később pedig Nelson pénze és a Piquet név sok ajtót kinyitott az ifjabbik Piquet előtt, aki bár jó pilóta volt, de messze nem volt az apja szintjén. Ennek ellenére Nelsinho gyorsan haladt a Formula-1 felé, ahová végül 2008-ban érkezett meg. A kis Piquet azonban 28 futamon mindössze 19 pontra volt képes a Renault-ban, így végül a 2009-es szezon közepén a csapat vezetője, Flavio Briatore kitette a szűrét az istállóból, amire válaszul a két Piquet apa és fia előállt a Szingapúri ütközésbotrány ügyével, ami néhány nagy névre is árnyékot vetett a sportban, de ezzel egyszersmind megpecsételődött Nelsinho pályafutása is az F1-ben.
Jody és Ian Scheckter
A Scheckter família tagjai között is nagy volt a különbség a Formula-1-ben, Jody 1972-ben érkezett meg az F1-be, míg Ian két évvel később követte a nála három évvel fiatalabb öccsét. Jody azonban abban a szezonban miután a McLarentől a Tyrrellhez szerződött megszerezte első világbajnoki pontjait és futamgyőzelmeit, sőt 1977-ben a Wolfnál már a bajnoki cím egyik esélyesévé lépett elő, majd 1979-ben Jody átszerződött a Ferrarihoz, ahol egyből megnyerte a világbajnoki címet csapattársa, Gilles Villeneuve előtt. A következő évben azonban a Ferrari nem volt képes az élmezőnyben küzdeni, ezért Jody az év végén visszavonult. Ian ezzel szemben küszködött azzal, hogy teljes álláshoz jusson az F1-ben, ez végül 1977-ben sikerült, amikor is a March egy teljes szezonra leszerződtette. A siker azonban elmaradt és Ian mindössze kétszer ért célba a szezonban, ezért az év végén visszatért Dél-Afrikában ahol még sokáig sikeresen versenyzett, miközben az F1-ben csak a 20 futamon 4 célba érkezés szomorú rekordját hagyta emlékül maga után.
Keke és Nico Rosberg
Nico Rosbergben mag van a képesség arra, hogy elérje az apja, Keke Rosberg eredményeit, bár 2012 még az első futamgyőzelme ellenére sem volt az áttörés éve Nico számára. A láncdohányos a sporttól tartózkodó Keke Niki Lauda szerint mindig "hihetetlenül komolyan vette magát", vezetni azonban kétségkívül tudott, amit az 1982-es világbajnoki címe, és az 1985-ös bajnoki 3. helye (mindkettő a Williams istálló pilótájaként) is bizonyított. Keke később fia Nico pályáját egyengette, aki 2005-ban a GP2-ben már a saját hírnevének a felépítését is elkezdte. Nico neve mellett bár még csak hat dobogó és egy futamgyőzelem szerepel ennek ellenére mindenki biztos benne, hogy Nico is képes lesz egyszer a bajnoki címért harcolni, amennyiben ehhez a Mercedes GP autót is tud biztosítani a számára.
Mario és Michael Andretti
Egy olasz emigráns fia, Mario Andretti mindent megnyert az USA-ban, amit csak lehetett, mielőtt 35 évesen teljes állású Formula-1-es pilóta lett. A pályán kívül népszerű, a pályán pedig határozottan ügyes Mario 1978-ban a Formula-1-ben is bajnoki címet szerzett, majd nem sokkal később visszatért Amerikába, ahol még több mint egy évtizedig eredményesen versenyzett az Indycarvban. Michael szinten bajnoki címet szerzett az USA-ban, ezzel azonban a hasonlóságok véget értek. Michael 1993-ban érkezett meg a Formula-1-be, ahol a McLarennél Ayrton Senna mellett kellett volna helytállnia, ez azonban nem sikerült, így végül a McLaren három futammal a szezon vége előtt kiadta Michael útját, aki később úgy vélte, hogy a McLaren szabotálta a szezonját, hogy az olcsóbb Mika Hakkinen számára biztosítson lehetőséget. A kritikusok szerint azonban Michael is tehetett a sikertelenségről, aki kissé arrogáns módon nem volt hajlandó Európába költözni, miközben az Indycar autóknál műszakilag sokkal fejlettebb F1-es versenyautók is megnehezítették a dolgát. Michael fia, Marco egyébként jelenleg az amerikai Indycarban versenyez és 2007-ben már egyszer tesztelhetett az F1-ben a Hondánál.
