Az adaptív sebességtartó automatika egy olyan rendszer, ahol a sofőr kiválasztja az autó által fenntartandó sebességet és a minimális biztonsági távolságot. Ha az autó radarja úgy méri le, hogy az előttünk lévő autó távolsága kisebb, mint a megjelölt, vagy a rendszer által tervezett, akkor csökkenteni fogja az autó sebességét a biztonsági távolság fenntartása érdekében. Ha újra megfelelő ez a méter, akkor ismét növeli a beállított maximális sebességig.
%20-%202020%20j%C3%BAnius%20-%20Cikk1.jpeg)
Azonban bármilyen jó is ez a technológia, nem képes önállóan megállítani az autót vészfékezés esetén. Ha például a másik sávból előznek minket, és hirtelen bevágnak elénk, akkor az autó hirtelen lassít. Amennyiben egy gyerek játszik az út mellett, és kigurul a labdája, akkor lehet, hogy a radar nem érzékeli. Ezek miatt a pontok miatt még csak, mint segéd vehet részt a vezetésben, nem jut el arra a szintre, hogy helyettünk végezze el a fontosabb manővereket.
Még sehol nem tart a technológia
Egy másik technológiai megoldás úgy lett megtervezve, hogy segítsen az autónak a sávjában maradnia. Ez egy olyan opció, amelyet mindig aktiválhatunk, és többsávos autópályákra, vagy autó utakra tervezték. 65 km alatti sebességnél lekapcsol, de kézileg mi is leállíthatjuk. Ha sávváltáshoz aktiváljuk az irányjelzőt, akkor a rendszer ideiglenesen kikapcsol. Kétféleképpen tudjuk használni, az egyiknél figyelmeztet minket, a másiknál ő maga teszi vissza az autót a sávba. Nem nevezhető önálló vezetési rendszernek, nem tudjuk a kezünket levenni a kormányról.
Azonban ahhoz, hogy önvezetőnek tudjunk nevezni egy járművet, sokkal több mindenre van szükségünk. A technológia mellett közlekedés jogi szempontból is még homályos ez a terület, mi történik és ki a felelős, ha egy önvezető autó ütközik, vagy okoz balesetet? Bár a tudósok továbbra is dolgoznak a jövő járművein, még nem érték el azt a szintet, hogy ne lenne szükség egy vezetőre és még jogilag is kiforratlan területről van szó.
Önálló vezetés, de még sofőrökkel
Az önvezető autókat 5 szintre lehet besorolni. A napjainkban használatosak az egyes és kettes automatizálási szintnek felelnek meg, és rendszeres balesetek résztvevői. Akik a hármas és a négyes szinten vannak, bizonyos utakon, megadott feltételek mellett önálló módon mozoghatnak, azonban a vezető továbbra is nélkülözhetetlen, mert probléma esetén át kell vennie a jármű irányítását. Az ötös szintnek megfelelő valódi autonóm, vagyis önálló autóknak megfelelő jármű, ahol nincs szükség sofőrre, még csak prototípus szerint létezik.
Amikor vezetésről beszélünk, akkor az autónak a szenzorjaira, a szoftverekre, és minden frissítésére gondolunk, amelyek helyettünk hozzák meg a döntéseket a már beírt adatokkal. Ennek a jelenlegi veszélye, hogy az információt folyamatosan kell frissíteni, ha nem akarunk hirtelen egy új útelkerüléssel találkozni, amire az autó nincsen felkészülve. Az 5G internet bevezetésével több országban is találhatóak olyan járművek, amelyek már önvezetők, azonban ezt csomagok kézbesítésére, semmint emberi szállításra használják. Bár, mint forradalom jól halad, és látható változásokat ér el minden évben, jelenleg hiába ez a technológiai fejlődés, a közúti balesetek száma még mindig nem csökken.
