Sokszor előfordul, hogy a javítási költségek csökkentése érdekében gyakran utángyártott alkatrészekkel helyettesítik az eredetieket, így a Volkswagen-csoport kiválasztotta a hetedik generációs Golf öt olyan alkatrészét, ami frontális ütközésnél gyakran megsérül: hűtőmaszk, kereszttartó, lökhárító burkolat, motorháztető és sárvédő. Ezekből az utángyártott darabokat független járműtechnikai intézetek összehasonlították a gyáriakkal, és kiderült, hogy az utángyártottak nagy részének anyagösszetétele, kialakítása és terhelhetősége nem felelt meg a gyári követelményeknek. Például a rozsdásodást gátló cinkréteg és az alapozás fele sem volt a gyárinak, a kereszttartó szilárdsága pedig az eredetihez képest csak 21 százalékos volt.
Érdekes eredményt hozott a Golf-hetesekkel végzett az összehasonlító törésteszt is. Az azonos módon végzett ütköztetés után az egyik kocsit eredeti, a másikat utángyártott alkatrészekkel javították meg. Az utóbbiak esetében a nem megfelelő méretpontosság és a nagy időráfordítást igénylő egyengetési munkák jelentősen megnövelték a munkára fordított időt, így kérdésessé vált az utángyártott alkatrészekkel végzett javítás költségelőnye.
Ezután ismét elvégezték a 40 százalékos átfedésű töréstesztet: az autókat 15 kilométeres sebességgel engedték a baknak.
Már első látásra feltűnt, hogy az utángyártott alkatrészekkel javított Golfon mennyivel nagyobb sérülések keletkeztek. A vizsgáló laborban természetesen szétszedték az autókat, és minden alkatrész sérülését gondosan dokumentálták. Megállapították, hogy az utángyártott alkatrészekkel javított gépkocsinál 38 alkatrészt kellett kicserélni, míg az eredeti alkatrészekkel megjavított kísérleti gépkocsinál csak 15 egység szorult cserére.
Emiatt aztán az utángyártott alkatrészekkel ütköztetett Golf helyrehozása –egyebek között a hosszabb javítási idő miatt – három és félszer többe került, mint azé, amelyet gyári alkatrészekkel javítottak ki az első ütköztetés után.
