Raikkönenék éppen megszokott reggelijüket költik el családi házukban. Az éjszaka csendes volt, mert kisfiuk, Robin csak reggel hétkor ébredt etetésre, most pedig az emeleten alszik. A pár kávét főz és rozskenyérből készült szendvicseket eszik Oltermanni sajttal és uborkával. A versenyzőnek ritkán van szabadnapja.
„Biztos vagy benne, hogy nincs ma szükséged a segítségemre?” – kérdezi Kimi. Minttu biztosítja róla, hogy minden rendben. A pilóta a vállára veszi a táskáját, és elindul az edzőterembe, később pedig motokrosszozni szeretne.
„Vezess lassan, drágám!” – mondja Minttu, miközben búcsúcsókot ad a pilótának, majd egy újabb pohár kávét tölt magának.
Később egy étterem teraszán találjuk, ahol leparkolja a babakocsit, majd élvezettel elfogyasztja kávéját. Az élet nem olyan egyszerű, ha egy Forma-1-es pilóta, Kimi Raikkönen barátnője és nem mellesleg anya is az ember. A pár története körülbelül két évvel ezelőtt kezdődött egy közös barátjuk buliján. Minttu véleménye kezdetben nem volt pozitív a versenyzőről, de ez megváltozott, amikor jobban megismerte őt.
A lány néhány évvel ezelőtt még műanyagba csomagolt szendvicseket szervírozott légiutas-kísérőként a Flybee gépein. Ma már privát repülőn utazik és őt szolgálják ki. Mannerheim utcai egyszobás szingli lakása két, több száz négyzetméteres villára cserélődött.
Kaskisaari otthonukban az ebédlőasztalon egy banánhéj és egyszerű papírtörlő – mellettük egy Hermes Birkin táska található, melyet nők ezrei áhítanak szerte a világon. A napsugarak bevilágítják a szobát hatalmas ablakokon át. Innen zavartalan kilátás nyílik a teraszra, a mólóra és a tengerre. Az ember tekintetét megragadja a nappali bal oldalán helyet foglaló hét méter magas kandalló.
„Amikor megrendeltem ide a függönyöket, azt hittem, könnyű lesz őket felrakni, aztán majdnem egy darura volt szükségem” – meséli nevetve Minttu, aki a szobát olasz stílusban rendezte be. Zárt kertkapu és teljes körű biztonsági rendszer mögött éli a mindennapi életét a Raikkönen család. Senki nem lát be a házba, nem készít képeket, és nem szól bele abba, hogyan neveljék gyermeküket.
Nem sokkal később egy boldog, vékony kis hang hallatszik az előszobából. A kicsi felébredt és dadája kezében megérkezett a földszintre. „Drágám!” – Minttu feláll, és kinyújtja a karjait. A baba csupa mosoly és gyorsan rugdos apró lábaival. Robin az anyja karjaiban meglehetősen hasonlít Kimire. A kisfiúnak egy izlandi dadája van, akit egy nemzetközi bébiszitter-ügynökségen keresztül találtak. Minttu hat jelöltet is meginterjúvolt, mielőtt kiválasztotta a hölgyet, aki korábban a dán királyi családnál dolgozott. A szülők szerint a dada segít Robinnak, hogy kétnyelvű környezetben nőhessen fel.
Már rendeltek is néhány könyvet Angliából, amiből rendszeresen felolvasnak a kicsinek. Minttu azt is elmeséli, mennyi kritikát kaptak amiatt, hogy bébiszittert alkalmaznak. Az emberek nem értették, hogy a lány miért nem tudja felnevelni a gyereket saját maga. A válasz egyszerű: Kimi sokszor van távol otthonától, és biztos akar lenni abban, hogy kedvese és a kicsi rendben vannak ilyenkor is, nem kell értük aggódnia. Emellett a másik, svájci házuk messze van a rokonoktól, így rájuk nem számíthatnak.
„Szerintem nem lenne ésszerű elvárni Kimitől, hogy segítsen, miközben fontos versenyekre készül. Ez az én feladatom. Biztos vagyok benne, hogy fordított helyzetben ő is jönne velem, és támogatna engem a garázsban.”
Szerencsére otthonukban nem kell szembenézniük az irigységgel és rágalmakkal, csak távol kell tartaniuk magukat néhány internetes oldaltól. Minttu eleinte rémült volt, és nem értette, hogy támadhatják idegenek pusztán néhány fotó alapján. „Rosszul éreztem magam, amíg Kimi meg nem érttette velem, hogy nem kell elolvasnom a névtelen hozzászólásokat. Az írásaik megmutatják, hogy ők milyen rosszul érzik magukat.”
A lány egy kezén meg tudja számolni, hogy hány igazi barátja van. Számukra ő ugyanaz a Minttu maradt, aki eddig is volt. Másrészt illik férjéhez: ő Icewoman, akinek véleménynyilvánításai és gesztusai nyugodtak maradnak, akkor is, ha a tej az olasz designer kanapéra ömlik, vagy ha kamerákkal van körülvéve.
„Mindkettőnknek megvan a maga akarata és makacsak vagyunk, de nem harcolunk egymással. Kimi értékeli, hogy kiállok a saját véleményem mellett. Nem olyan feleséget akar, aki vakon követi őt” – mondja. Minttu már most tudja, hogy Robinnal is gondjai lesznek ezen a téren. „Boldog vagyok, hogy fiam van. Megértem a fiúkat. Gyerekként inkább fociztam és hokiztam, mintsem babáztam.”
Az iskola sosem érdekelte őt különösebben, ő kalandokra vágyott. Ezért nehéz elhinni, hogy most kecsesen és mozdulatlanul ül egy székben, mint egy hivatalos vacsorán. A lány szerint régen az anyja volt az, aki meghozta a szabályokat, az étkezésekkel, a takarítással és a pénzügyekkel kapcsolatban. Bár nem kellett minden fillért számolniuk, anyja megtanította őt, hogy csak azt vegye meg, amire feltétlenül szüksége van. Csak akkor vehetett meg egy új farmert, ha kitakarította a szobáját. Az anyja szelíd volt, de sosem vitázhatott vele.
„Próbáltam, de végül mindig anyám nyert, ahogy ennek lennie kell. A nővérem négy évvel idősebb, mint én, tökéletes gyerek volt, de én mindig mindennek az ellenkezőjét akartam csinálni.”
Az anyuka a logisztikai szektorban dolgozott egy cég elnökeként. Mindig ő készítette a családi étkezésekre az ételeket, otthonuk pedig tökéletes állapotban volt. „A mindennapi életünk nem ment volna nélküle” – meséli Minttu.
A lány egy fehér keretes fotót tart a kezében, melyen édesanyja látható fiatalon, gondolataiba belemélyedve. Minttu mindössze 19 éves volt, amikor a nő agyvérzés következtében 45 évesen elhunyt. Ez mindent megváltoztatott, a lány összeomlott. „Először nem akartam beszélni erről az egészről. De az emberi agy nem így működik, nem nyomhatod el sokáig a gondokat. Muszáj visszatérni a mindennapi élethez.”
Minttu ekkor üzleti gazdaságtant tanult, mellette a Stockmann áruházban dolgozott. Segített neki, hogy elfoglalta magát az iskolával, a munkával és a hobbijaival. Ezután sok időt töltött apjával is, támogatták egymást.
„Anyám halála erősebbé tett. Megértettem, hogy az élet sosem úgy alakul, ahogy várjuk, ahogy elterveztük. Ezért nem képzelem el a jövőt, a mának élek. Elkezdett érdekelni a légiutas-kísérőség, mert a nagynéném a Finnairnél dolgozott. Legalább egy percre sem kellett leülnöm.”
Minttu kedvenc sportja a futás, de Robin születése óta már csak heti háromszor van alkalma rá. Blogot vezet, amire most már munkaként tekint. Itt bemutatja a ruhákat, melyeket a paddockban visel, tanácsokat ad a megfelelő testedzéssel kapcsolatban, és bemutatja azokat a helyeket, ahova utazik. Hasonlóan közvetlen Instagramon is, ahová családi képeket is feltölt. A nyíltság oka pedig az, hogy elkerülje spekulációkat és a pletykákat. „Én dönthetem el, hogy mi jelenik meg rólam. A média szó szerint idézi a bejegyzéseimet az internetes oldalakon.”
Úgy gondolja, hogy a következő pár évben a sport, az egészség vagy a divat világában fog dolgozni - a lényeg az, hogy közel álljon a szívéhez, a pénz miatt pedig nem kell aggódnia. „Néhányan talán meglepődnek, hogy tízezer euróba került a táskám. Igen, ajándékba kaptam és a tény, hogy nem utasítottam vissza, idegesíthet pár embert. Én még mindig nem pazarlom a pénzt.”
Minttu és Robin sokszor elkíséri Kimit, amikor a versenyekre utazik. A Brazil és a Mexikói Nagydíjat biztonsági okokból kihagyják, Austinba pedig azért nem mennek, mert Minttu szerint nem tenne jót a kicsinek a nagy időeltolódás. A pár úgy döntött, hogy megtartja finnországi házát, annak ellenére, hogy csupán kéthavonta utaznak oda. A ház és a kert ideális egy kisgyermekes családnak.
„Azt kérdezik tőlem: mit csináltál Kimivel?” Beismeri, hogy párja tényleg változott az utóbbi időben, de Minttu szerint pozitív irányba. „Kimi rájött, hogy nem élheti ugyanazt az életet, mint ezelőtt. Megtanulta értékelni azt, hogy van valami, ami állandó az életében: a család. Önmaga jött rá. Nem nekem kellett rávezetnem” – meséli.
Az esküvő náluk nem az első helyen áll most, de a lány szerint néha jól jönne, ha ugyanaz lenne a vezetéknevük. Minttu megtapasztalta, hogy nehéz tíz évre előre tervezni az életet. Bár reménykedik a jövővel kapcsolatban és világos, hogy mire vágyik:
„Addigra legyen egy kishúga Robinnak. Vagy egy öccse” – mondja mosolyogva. A mosolya félénk, mint egy finnek, de nem megjátszott. „Szeretlek örökkön örökké” – hallatszik a háttérből, ahogy a dada Robinnak mesét olvas.
