Torino évszázadok óta híres fémműves mesterei kiválóságáról. Ebben a városban készítették a legelegánsabb és legpraktikusabb testpáncélokat. A város első hintóépítői (carrozziere) pedig arról váltak híressé, hogy apró műhelyeikben erős, ugyanakkor könnyű anyagokból készítették a szebbnél szebb homokfutókat, csézákat és hintókat. A hintók luxusszínvonalon kidolgozott belső terét kézzel varrott velúr-, selyem- és bőrkárpitok és faberakások díszítették, miközben a hintókészítők folyamatosan tökéletesítették egyedi technológiáikat és kézműves művészetüket. A huszadik század elején a torinói hintóépítők – akik mindig élen jártak az innovációban – ismét új termékhez alkalmazkodtak. Beköszöntött az automobilizmus kora. Persze azokban az úttörő időkben még nem voltak csillogó bemutatótermek, és az autógyártók csupán a motort, az erőátvitelt, az alvázat és a vezérlőszerveket készítették maguk az autókhoz, az alvázra kerülő karosszériát pedig (annak megtervezésével együtt) a hintóépítőktől rendelték meg.
E hintóépítők egyike volt a régi torinói kézműves családból származó Alfredo Vignale. Az eredetileg lemezlakatos Vignale volt az egyik legelső ’carozziera’, aki felismerte a lehetőséget, hogy egy gépkocsi alvázát tetszés szerint, egyedi formatervbe lehet „öltöztetni”. A fiatal segédként dolgozó Vignale munkájára a torinói hintóépítő mester, Pinin Farina figyelt fel, aki meghívta az olasz autókhoz kultikus formaterveket párosító kis csapatába, ahol elsőként készítettek önhordó karosszériás járműveket. Alfredo Vignale testvéreivel közösen 1946-ban hozta létre apró felépítmény-gyártó műhelyét a torinói Gruliasco negyedben, ahol alig 33 évesen ambiciózus kézművesek kis csapatát vezetve készítette elegáns, egyedi karosszériáit az Alfa Romeo, a Ferrari, a Fiat, a Lancia és a Maserati számára. Ihletet merítve a híres bresciai Mille Miglia versenyen induló könnyű versenyutókból és a Carrera Panamericana motorversenyekből – ahol a tervezők aerodinamikai kísérleteket folytattak – a szakemberek még a repülőgépiparban kidolgozott új gyártástechnológiákat is felhasználták. Ez az új know-how ötvöződött a nemzedékek során át kifejlesztett hagyományos kézműves technikákkal. A karosszéria formájának kialakítása céljából először ideiglenes famodellt készítettek a torinói Via Ciglianon található műhelyben, amire rádolgozták a fémet. A kézművesek óvatosan nyomást fejtettek ki a fémre, majd különleges szerszámok és üllő segítségével alakították ki a lemez bonyolult formáját. Alfredo Vignale az összes gyártási szakaszban személyesen felügyelte a munkát, néha ceruzával vagy krétával finoman módosítva a dizájnt, és kihangsúlyozva egyes vonalakat. A könnyű alumíniummal dolgozó kézművesek szabadon áramló ívekből álló paneleket alkottak, lekerekített peremekkel és kézzel nyomott hűtőlamellákkal (Vignale aprólékos elvárásainak megfelelően), majd a végleges kontúrokat több száz órányi munkával, polírozott és olvasztott ötvözetek segítségével dolgozták ki.
A vállalat első dizájnja, a Vignale karosszériás Fiat 500-as nemzetközi szinten is ismertté tette a céget, és ez a Fiat modell gyártásba is került. A Fiat 1500 kupé formaterve 1948-ban elnyerte a világháborút követő egyik legelső autós rendezvény, a Juan les Pinsben megrendezett autókiállítás nagydíját. Vignale egyedi kreációi közé tartoznak a Ferrari 212 és 250, valamint a Fiat Maserati 3500 változatai. Ezek az áramvonalas formájuk és csekély súlyuk miatt híressé vált autók világszerte igen keresettek a gyűjtök között. Az immár a Torinóhoz közeli Grugliascóban található Vignale-műhelybe egész Európából és Amerikából érkeztek az Aston Martin, a Ferrari, a Maserati és a Rolls-Royce vásárlói – igényes magánszemélyek és előkelőségek – , hogy Alfredót és kézműves csapatát bízzák meg egyedi járműveik megépítésével. Giovanni Michelotti, a tehetséges fiatal autótervező is Vignale tanítványa volt, mielőtt 1959-ben megnyitotta volna saját dizájn-stúdióját, ahol később elkészítette legendássá vált terveit, miközben továbbra is Vignaléval közösen dolgozott számos kultikus autó formatervén.
Hagyaték
A Tuttosport így jellemezte Alfredo Vignalét: „Az általunk ismert legkarizmatikusabb és legfüggetlenebb művész, akinek stílusa senki máséhoz nem hasonlítható; aki mind a fantáziával, mind a technikával merészen kísérletezik, és akinek autói először meglepnek, majd meggyőznek minket.”
Alfredo Vignale 1969. november 16-án, 56 éves korában hunyt el – éppen azon a napon, amikor eladta vállalkozását.
