A 2014- es verzió az előző részek alapján a megjelenéskori ár-érték arányt figyelembe véve középkategóriába sorolható. A menürendszerét tekintve, egy letisztultabb és sokkal jobban átlátható felületet kaptunk – ami szívfájdalmunk lehet ezzel kapcsolatban, hogy hiába az 5. kiadás még mindig csak pár alapnyelven van megírva a menüje.
De térjünk rá magára a gameplayre! Első nekifutásra egy szintfelmérőn találjuk magunkat, amit nem egyszerű olyan eredménnyel teljesíteni, amilyennel szeretnénk. Egy Ferrarival a monzai pályára kerülve a csapattársam finoman szólva sem könnyítette meg a dolgomat, de ennek ellenére nem lehetetlen a feladat teljesítése. A mindenki által kíváncsian várt hanghatásokról pedig csak ennyit: szokatlan és méltatlan a királykategóriához.
Azoknak, akik eddig kézi váltóval játszottak, nagyon érdekes és nehézkes lehet elsőre a váltás. Én személy szerint többször estem abba a hibába, hogy pörgettem volna, még de nem volt már hova... Míg 2013-ban a 2.4L-es V8-as szívómotorok szúnyoginvázió közeli hangjai éreztették az erőt, addig 2014-re 1.6L-es V6-os turbófeltöltős motorok hangja egy turbós házimacska dorombolására emlékeztet, ami sokkmindent sejtet, de erőt biztos nem.
Térjünk rá az irányításra és a kezelhetőségre. Akárcsak az előző részekben, itt is nagy szerepe van az autó beállításának. A traction control avagy a kipörgésgátló minden eddiginél nagyobb szerepet kapott a játékban. Nincs az a tálca tojás, ami a gázpedál alá helyezve megakadályozhatná azt, hogy külön életet éljen az autó hátulja. Egy olyan playernek, aki először játszik F1-es játékkal elengedhetetlen a segítségek használata, különben egy pillanat alatt kiábrándul, és elveszik a játékélménye.
Egy kicsit mélyebben belemerülve a menürendszerbe, itt is minden az irányíthatósághoz szükséges beállítást megtalálunk. Ez a funkció igen szimpatikus volt számomra, mivel jelen esetben egy Logitech Momo Racinggel próbáltam ki a játékot. Elsőre nem is gondolnánk, hogy mennyit számít egy-két apró beállítás a vezethetőség szempontjából, legyen az az erő-visszacsatolás (Force Feedback) vagy éppen a kormány holtjátéka.
Az igazi versenyélményhez igen mélyen zsebbe kell nyúlni, és egy olyan kormányt beszerezni, amelyen minden futam közbeni beállításhoz megvannak a gombok. A kormány gombjainak beállítása közben felfedezhetünk egy hiányosságot. A sokak által közkedvelt mágikus KERS gomb eltűnt, pedig egy elrontott kigyorsítás után vagy egy hosszú egyenesben aranyat ért ez a lehetőség. Kaptunk cserébe ERS-t, amit viszont nem mi szabályozunk. Ami viszont szerencsére megmaradt, az állítható hátsó szárny, avagy a DRS, mely szinte már elengedhetetlen kelléke a mai Formula 1-nek.
Térjük rá egy kicsit a gépigényre is illetve a grafikára. Az előző verzióhoz képest semmivel nem igényel nagyobb hardveres támogatást, ami jó hír. A minimumot egy középkategóriás 4-5 éves gép is képes neki biztosítani, az ajánlottat pedig egy átlagos gamer pc bőven kimeríti. A grafika első ránézésre nem tűnik sokkal jobbnak, de ez nem igaz. A pályák kidolgozottságán sokat finomítottak, és az autók is részletgazdagabbak lettek. A játék fizikája is fejlődött az előző kiadásokhoz képest, ami az autók nyomatékeloszlásán igencsak érezhető, e verzió sokkal több türelmet és gyakorlást igényel elődeihez képest. Online versenyek esetében viszont a Steam rendszere igencsak alulmúlta az elvárásokat, a kapcsolat elvesztése még mindig rendszeres probléma. Amit a 21. században már illene kiküszöbölni...
Összességében egy keveset ismételten fejlődött a sorozat, de úgy látszik, hogy a nagy áttörés még mindig várat magára.
