Forgószélként száguldott végig az interneten a hír, miszerint egy európai konzorcium kizárólagosan nők számára rendezendő autóverseny-sorozat beindításán fáradozik.
A tervezett szériával kapcsolatban a szervezők számos hölgypilótával felvették a kapcsolatot, beleértve a hatszoros Indianapolis 500 résztvevő Pippa Mannt is, akit olyan mértékben felhúzott már a nemi alapon szegregált bajnokság gondolata is, hogy nem volt rest egy tartalmas blogbejegyzésben hangot adni nem épp hízelgő véleményének.
A brit pilóta cikkével – amellyel minden részletre kiterjedően ebben a posztban foglalkoztunk – valódi lavinát indított el az autóversenyzés közösségében, mondván ez az egyike azon kevés sportágaknak, amelyekben a férfiak és nők egyenrangú feltételek mellett mérhetik össze képességeiket. Sisakban, tűzálló overált viselve mindenki egyforma, az autó pedig nem tesz különbséget abban a tekintetben, hogy melyik nem képviselője teszi rá a kezét a kormányra, lábát pedig a gázpedálra.
Az egyenrangúság jogát féltve Mann külön kampányt indított, amelynek keretein belül a #WeRaceAsEquals (Egyenlőként versenyzünk), valamint a #SayNoToSegregation (Mondj nemet a szegregációra) hashtagek használata mellett felszólította a bolygó valamennyi hölgypilótáját, hogy a létező összes platformon posztoljanak magukról futam közben, a pódiumon és trófeáikkal készült képeket, a férfikollégákat pedig szintén megkérte arra, hogy tegyenek közzé olyan fotókat, amelyeken női ellenfeleikkel együtt szerepelnek.
A közösségi oldalakon olvasható visszajelzések szerint a többség – rajongóktól kezdve a versenyzőkig - egyértelműen azon a véleményen van, hogy azzal, hogy a XXI. században egy érdekcsoport úgy dönt, nemi alapon próbálja szegregálni a pilótákat, a teljes sportágat visszaküldi az időben legalább 60-70 évvel. Holott a motorsportnak az innovációról, a modernitásról kellene szólnia – és nem csak technikai értelemben.
A tervezet valósággá váltásával olyan úttörő hölgyek munkáját tennék a földdel egyenlővé, mint például Sara Christian, Janet Guthrie, vagy éppen Shirley Muldowney.
Mann nagy vihart kavart, a női bajnokság ötletét kiszivárogtató írásának megjelenése után számos amerikai médium igyekezett kapcsolatba lépni annak – kiváltképp a versenyzőnő kérésére nyilvánosan meg nem nevezett – agytrösztjeivel, de a próbálkozások minden esetben kudarccal végződtek.
A Jalopniknak azonban külső forrásból sikerült megszereznie a bajnokság részletes tervezetét, amelyből nyíltan kiderült, hogy nem egy márkakupáról, vagy nevelősorozatról van szó, hanem annál sokkal grandiózusabb célokat tűztek ki. Ez pedig csak megerősíti az ellenzők – élen Mann-nal – azon aggodalmát, miszerint a szándék valóban a nemek közti elkülönítésre irányul.
Az open-wheel sorozat ugyanis elsőként a motorsport történetében “női világbajnoki címmel” honorálná az összetett pontverseny legjobbját, három éven belül pedig szándékaik szerint a bolygó második legrangosabb szériájává válnának a Forma 1 után. Ezzel megszületne a “hölgypilóták királykategóriája”, amely státuszából adódóan – nem is olyan sarkalatosan fogalmazva - innentől fogva a világ valamennyi női autóversenyzője számára egyet kellene, hogy jelentsen az abszolút karrier-csúccsal.
A női F1 ráadásul már jóval előrébb tart az egyszerű alapozásnál. Ha ugyanis minden a tervek szerint alakul, akkor már idén sor kerülhet egy bemutató futamra, ezzel együtt pedig a tesztelési időszak is megkezdődne. Az első szezon 2018-ban, egyelőre hat fix – öt európai és egy USA-béli – helyszínen zajlana le, a hölgyek azonban természetesen nem kapnának önálló versenyhétvégét, ehelyett más sorozatok (nem feltétlenül az F1) betétkategóriájaként funkcionálnának.
Az, hogy már a debütáló szezonban is világbajnokot avatnak-e, egyelőre - legalábbis a naptártervezet alapján - erősen kérdéses.
Mann a cikkében azt is részletesen kifejtette, hogy a bajnokság szervezői kvázi sarokba akarják szorítani a súlyos szponzorációs gondokkal küzdő női pilótákat, akiknek többsége már annyira elkeseredett az anyagi helyzete miatt, hogy lényegében a lelkét is eladná az ördögnek annak érdekében, hogy vezethessen. Bárhol.
Pippa szerint ráadásul a szervezők elvárják majd, hogy mindezt mosolyogva tegyék úton-útfélen azt hirdetve, hogy ez a szegregált liga a legjobb dolog a világon.
A – most már tudjuk – világbajnokság tervezete pedig ezt alá is támasztja.
Az ígéret szerint ugyanis a versenyzőnőknek egy centet sem kellene fizetnie a lehetőségért.
Az előzetes szerződés alapján a széria valamennyi kiadást magára vállalna az autótól kezdve az üzemeltetésen és az egyéb felmerülő költségeken keresztül az alkalmazottak bérein át egészen az utazásig és a pénzdíjazásig -beleértve a legjobbaknak kilátásba helyezett Forma 1-es tesztet.
Mann a USA Today-nek adott interjújában azt is szóvá tette, fennáll a veszélye annak, hogy a majdani mezőny tagjai eltérő képességekkel bírnak majd, ami komoly kockázati tényező lehet a pályán.
A ‘női Forma 1’ mögötti menedzsment által készített tervezetben azonban állítják, hogy a pilótákat kizárólag a tehetség alapján válogatják össze.
A “kiválasztottakkal” pedig semmit nem akarnak a véletlenre bízni és egy olyan szerződést íratnának velük alá, aminek értelmében első körben három évre köteleznék el magukat a széria iránt.
Arról egyelőre nem szól a fáma, hogy a mezőny tagjai emellett, adott esetben részt vehetnek-e más kategóriákban is, de a fentebb említett vállalások a szervezők részéről - legfőképpen, hogy a hölgyek anyagi ráfordítás nélkül versenyezhetnek – akár egyfajta hivatkozási pontot is jelenthetnek a kontraktusban, aminek értelmében például a szabad hétvégéken is promóciós feladatok ellátására lesznek kötelezve. Ez mondani sem kell, kizárhat minden egyéb szériában való indulást.
A legfrissebb információk szerint a sorozat lényegében a világ összes, nagyobb bajnokságokban is megfordult versenyzőnőjét megkörnyékezte, akik közül többen már most közel állnak ahhoz, hogy rábólintsanak az ajánlatra. Bár legbelül mindannyian elborzadnak attól, hogy innentől nem tekintik őket egyenrangú ellenfélnek a férfiakkal szemben, de a versenyzés iránti vágy olyan erős bennük, hogy minden ellenérzést felülír. Ha pedig azt vesszük, hogy a mezőny létszámát tekintve a cél 2018-ra nézve mindössze tizenkét autó, akkor könnyedén össze is lehet kapkodni ennyi megkeseredett pilótát.
Az első hölgy, aki egyaránt kvalifikálni tudta magát a Daytona 500-ra és az Indianapolis 500-ra is, azaz Janet Guthrie a kizárólagosan női bajnokságot egy bizarr cirkuszi látványossághoz, ‘Freak Show-hoz’ hasonlította.
“Ez a véleményem” - mondta az élő legenda az IndyStarnak. “[A szegregált széria] automatikusan azt fejezi ki, hogy a nők kevesebbre képesek, mint a férfiak. Természetesen egyetértek Pippával. Úgy vélem, hogy egy kizárólag nőknek szóló sorozat nagyon rossz ötlet.”
Guthrie abban is osztja Mann gondolatmenetét, hogy azt a több millió dolláros financiális hátteret, amelyet a szervezők szerint már most sikerült megteremteni a “női F1” mögé, inkább a valóban tehetséges hölgypilóták támogatására kellene fordítani annak érdekében, hogy a kvalitásaiknak megfelelő, valódi versenysorozatokban kaphassanak lehetőséget.
“Mi elsősorban versenyzők vagyunk, a nemünk másodlagos” - mondta Pippa. “Akárcsak a férfiak, felcseperedve mi is arról álmodozunk, hogy versenyeket, bajnoki címeket nyerünk. Nem arról ábrándozunk, hogy elkülönítenek bennünket és csak lányoknak szóló kupát nyerünk.”
A hetvenes években Guthrie-nak komolyan meg kellett küzdenie a neme miatti előítéletekkel, a szegregáció viszont még abban a korszakban is egyszerűen elképzelhetetlen volt.
“Ha csak nők ellen kellett volna versenyeznem, akkor ez a sport egyáltalán nem érdekelt volna. Az egész lényege, hogy a létező legjobb pilótákat győzzük le. Nem hiszem, hogy egy női bajnokság bármiben is segítség lenne a hölgypilóták számára.”
