Kevés respektáltabb sportoló létezik Alex Zanardinál: kétszeres CART-bajnokként és volt F1-es pilótaként kishíján halálos kimenetelű balesetet szenvedett 2001-ben, az azóta eltelt másfél évtizedben azonban lábak nélkül is folytatta a versenyzést. Az olasz azonban a kétezres évek végén elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, ott lesz a londoni olimpián. Erőfeszítéseit siker koronázta, és nem csak hogy paralimpikon lett, hanem két aranyérmet is begyűjtött a kézzel hajtott kerékpárosok között.
Zanardi nem állt le, azóta is folyamatosan edzett, hogy Rio de Janeiróban is ott lehessen - felkészülésével kapcsolatban a BMW készített vele interjút, mint a márka nagykövetével. „Az a tervem, hogy remek formába hozzam magam, szeptemberre pedig a legjobb formámat kell hoznom” - mondta az olasz. „Az eredmények bíztatóak: májusban részt vettem egy világkupa-versenyen, ahol két aranyat nyertem az országúti versenyben és váltóban, az időfutamban pedig második lettem.”
Az olasz versenyző azt is elmondta, hogy milyen területekre fókuszál a felkészülés során. „Mindenre, hiszen bár érzem, hogy sikerül elérnem ugyanazt a kondíciót, mint a múltban, már kevésbé vagyok hajlékony. Nagy figyelmet kell fordítanom az apró részletekre. Másfelől, sokkal tapasztaltabb vagyok, mint régen, így ha rossz napon vagyok túl, hogy nem teljesítettem 100%-on, tudom, hogy némi pihenés után ugyanazon a szinten leszek majd.”
„Az a legfontosabb, hogy élvezzem, amit csinálok. Ha csak arra fókuszálsz, hogy a lehető legjobb eredményt érd el, akkor nagyon nehéz jól teljesíteni. Persze Rio a cél, de nem sietek, hiszen boldog vagyok azzal, amit csinálok nap, mint nap: edzés, vigyázok a felszerelésemre, odafigyelek a testemre, és amikor leülök vacsorázni, arra is próbálok vigyázni, hogy mit eszek. Összességében elmondható, hogy jobb sportoló vagyok, mint régen: rengeteg versenyen vagyok túl, már nem vagyok újonc, ismerem az ellenfeleimet, hogy kit kell tisztelni a legjobban, és hogy hogyan győzzem le őket.”
Zanardi edzését természetesen saját edzője figyeli, aki folyamatosan instrukciókkal látja el őt, még akkor is, amikor nincs jelen: „Most heti hat napot edzek, mindig két-három órát. Aztán pihenek, de ez nem jelenti azt, hogy nem kerékpározom, hanem inkább nyugodtabb edzéseket végzek, hogy a mozgás el tudjon raktározódni az izmaimban. Francesco az edzőm, aki mindig szemmel tart. Minden nap beszélünk telefonon, és pontosan tudja, mit csinálok, hiszen az edzéseimet feltöltöm a számítógépre, így látja, mennyire jól vagy rosszul végeztem el a munkát, amit ő kiszabott nekem. Aztán ott van az olasz parakerékpáros csapat, akikkel nagyon sok időt fogok tölteni a paralimpia előtt, edzőtáborunk is lesz majd.”
A Londonban két aranyat nyert versenyző célja nem más, mint hogy megvédje címeit Rióban. „Őszintén hiszek benne, hogy technikailag lehetséges ismét két aranyat szereznem az országúti és időfutamban. De minden egyes nap keményebb, nem csak fejlődés tekintetében, hanem hogy megtartsam azt a teljesítményt, amit tegnap nyújtottam. Hamarosan ötven éves leszek, és a tavalyi évvel összehasonlítva látom, hogy nehezebb, de hiszek benne, hogy megismételhetem, amit a múltban egyszer már sikerült elérnem.”
