„Mindig az a legnehezebb Dakar, amin éppen vagyunk” - foglalta össze Sebestyén Sándor, aki negyedjére kormányoz egy Toyota Land Cruisert a világ legnehezebb tereprali viadalán.
Az első nap még az új tapasztalatok leszűréséről szólt, például kiderült, hogy az új autók könnyebbek és jobban gyorsulnak. A második versenynapon azonban kőkemény fordulatot vett a Dakar: a leghosszabb szelektív nemcsak a pilóták képességeit tette alaposan próbára, hanem megtépázta az autókat is. A magyar csapat három versenyautója sem úszta meg: két egység hajnalban ért a táborba, hosszas hibalistával, a három autó mérlege pedig összesen hat defekt volt. „Nagyon nehéz nap volt, nemcsak az 518 kilométeres trükkös mért szakasz miatt, hanem a hőség miatt is. Szinte izzott minden az autóban, pokoli volt. A motor hengerfejes lett és másokkal együtt órákat töltöttünk el a pálya utolsó részén, igyekeztünk segíteni egymásnak. A pályán hatalmas szélvihar volt, amit ellapátoltunk az autó alól, az egyből visszajött” - mondta Sebestyén Sándor.
A 40-42 fokos külső hőmérséklet megviselte a mongol Namchin Lkhamaaék elektromos rendszerét, a versenyzők szinte szaunában töltötték a napot, felforrt a hűtővizük, egy fa kiütötte a szélvédőjüket. Akadt gond az első hajtással is, amit részben megjavítottak maguknak, a munka nagy része azonban a sandlanderes szerelőkre várt.
Szintén az elektronika keserítette meg a Szaller Zoltán vezette hátvédautó életét: a trió megállt egy defekt miatt, majd nem indult újra a motor a 400. versenykilométernél, egy laza homokos szakasz kellős közepén. Hiába küzdöttek hősiesen, emberfeletti módon több mint 20 órán át, a Szaller Zoltán, Farkas Nándor, Udiikhuu Byambatsogt egység nem folytathatta a 2015-ös dél-amerikai futamot.
A másik két sandlanderes trió jelesre vizsgázott kitartásból: miközben sokan feladni kényszerültek a viadalt, Sebestyén Sándorék és a csapat mongol versenyzői nagyobb gond nélkül teljesítették a szelektívet. „Hajnalban értünk a táborba, pár óra múlva pedig indulni kellett tovább. Alig hat-nyolc-tíz kilométereket tudtunk folyamatosan menni, a friss homok folyamatosan eltömítette a hűtőnket, szinte forrt a motor, állandóan meg kellett állni. A másnap valamivel könnyebb volt, de nagyon észnél kellett lenni, mert vízmosásokon kellett átkelni, az út pedig sziklás és köves volt, könnyen bajba kerülhetett, aki nem figyelt" – nyilatkozta Sebestyén Sándor.
A negyedik szakaszon is extra teljesítményre volt szükség: a magyar - mongol versenyzők éjszaka mászták meg az Atacama-sivatag dűnesorát, 120 kilométert tettek meg a vak sötétben. Másnap már nem okozott gondot az egyik legnehezebb, tisztán homokdűnékből álló szakasz, ahogy Sebestyén mondta, átvészelték az akadályokat és sem defekt, sem elakadás nem hátráltatta őket.
A dűnék nem maradtak el a hatodik versenynapon sem. „Mindjárt az első kilométereken rengeteg feshfesh homok volt, amit az előttünk haladó autósok és kamionosok alaposan széttúrtak egy 50 méteres sávban. Ráadásul szerpentines
részek is voltak benne, így a rengeteg elakadt versenytársat sokszor csak az utolsó pillanatokban lehetett észrevenni. Utálatos volt - jellemezte a versenynapot az UNIQA Sandlander Team pilótája.
Az autós alakulatok szombaton Bolíviába indultak egy mintegy 1500 kilométeres, szervizelési lehetőség nélküli maratonra. A szerelők a mezőnyt vélhetően tovább tizedelő versenynapra komoly erőkkel készültek, minden kicsit is gyanús alkatrészt kicseréltek, hogy a Toyoták jól teljesítsenek a megerőltető két napon. Az első bolíviai napon nemcsak az esőzések, de a magaslatok is próbára tették a versenyzők fizikai teherbírását.
Sebestyén Sándor Bognár Józseffel és a mongol Dambinbaljir Jargalsaikhannal jelenleg a 63. helyen állnak az összetettben, kategóriájukban pedig ötödikek. A másik sandlanderes egység a mongol Namchin Lkhamaa vezetésével az összetett 62. helyéről folytatja a viadalt.
