A Dubaji 24 órás futamra, mely idén már FIA sorozat, 95 csapat nevezett. Gábor és társai az angol APO Sport autójával indultak, a legkisebb kategóriában, az A2-ben, mely 2 liter alatti autókat jelenti.
Gábor így Renault Clio Cup autóval indult, mely a kategóriájában ugyan nem a legerősebb technika, de megbízhatósága miatt akár meglepetésre is alkalmas.
A 19 csapatból álló kategóriában a 11. helyet szerezték meg az időmérésen, de a verseny előtt a csapat már motorcserére szorult. A feladat igen egyszerű, ám annál nehezebb volt, konstans körökkel folyamatosan ledolgozni a hátrányt, és felérni a dobogó közelébe.
Alex Osbourne kezdte a futamot, ám egy baleset kikerülése közben törmelékre hajtott és defektet kapott az első körben. A kerékcsere és a kaszni javítása után mehetett vissza a pályára, majd 3 kör hátrányban, az utolsó helyen.
Az etapja jó volt, a 14. helyig hozta vissza a csapatot. Őt Peter Venn váltotta, aki ugyan a leglassabb volt a csapatban, de nagyon konstans volt, és a verseny egy szakaszában a 11. helyen is állt.
Gábor a harmadikként került sorra, a 14. helyről kezdhette meg a felzárkózást. Mivel az edzéseken keveset tudott menni, este nem is ment, lényegében a pályát tanulta az etapja elején. Konstans és gyors volt, a 10. helyre hozta fel a csapatot, és megfutotta a legjobb kört, kopott gumikon.
Gábort James May váltotta, nem futott rossz köröket, de nem tudott előre lépni, sőt a gyorsabbak meg is előzték. Végül 11. helyen adta át a helyét Alex Osbourne-nak a verseny első harmada elteltével. Sajnos Alex-nak újra nem volt szerencséje, alig ért vissza a pályára, a vezető helyen lévő versenyző nekiment, és a kasztni ráhajolt a gumira, így újra ki kellett állni. Az extra kiállással az APO Sport autója visszacsúszott a 12. helyre.
Az angol pilóta etapja végén nemcsak a boxba hajtott, be is tolták szerelni, elszakadt a gázbovden. Kijövetelkor már pilótát is cserélt a csapat, Peter Venn érkezett vissza a pályára, a verseny 10. órájában. Etapját új gumikon stabilan hozta, és a 10. helyen adta át az autót Gábornak.
Talán most érkezett el a verseny legjobb szakasza, Gábor az éjjeli sötétségben, használt gumikon, nagyon stabil, és extrém gyors volt, sorra jött előre, és 2.27.0-ás körével megautózta a legjobb kört. A hibátlan menete végén, Code60-alatt (virtuális safety car) kőrözött a pályán, egy baleset miatt, amikor érezte, hogy az autó furcsán mozog, végül kiderült, defektet kapott. Olyan szerencsétlenül jött ki a kiállás, hogy pont véget ért a Code60, azaz a mezőny közben már teljes sebességgel mehetett.
A 12. óra végén így átadta a helyét a magyar pilóta, 7. helyre hozta előre a csapatot. Az autón fékeket is cseréltek, majd újra mehetett vissza a pályára.
Az éjszaka során a társak hozták tovább az autót, egészen reggelig, tartották a 7. helyet. Alex Osbourne már új gumikon megfutotta a csapat legjobb körét, ám a váltóval gondjai akadtak. Gábor utolsó etapjára előre új gumikat kapott, de már nem tudott jó köröket menni, nála is sok gondot okozott a váltó, fontosabb volt a konstans és stabil körök autózása.
Az utolsó órában egy újabb dráma következett, ismét elszakadt a gázbovden, de szerencsére nem változott már a sorrend.
Összességében a pilóták nagyon jó teljesítményt nyújtottak, a csapat pedig életben tartotta az autót, ami fantasztikus egy ilyen hosszú versenyen. Sok nehéz, és peches helyzet volt, de ami a legfontosabb, az autó áthaladt a kockás zászló alatt, a 19. fős kategória 7. helyén. A 95 indulóból végül a 45. helyig jöttek előre az utolsó helyről.
Gábor különösen elégedett volt, ahogy Ő mondta:
„Tény, hogy dobogós, sőt győzelmi esélyeket dédelgettem a kiutazáskor, hisz ez a csapat tavaly a harmadik volt, és már mentem ilyen autóval. Azonban idén hihetetlen módon megnőtt a nevezők száma, a kategóriánkban több mint kétszer annyian voltak, mint tavaly. Kevés gyakorlás ellenére elégedett voltam a teljesítményemmel, egyszer sem hibáztam, nem ütköztem, és úgy érzem elég gyors voltam forgalomban. Hetedikek lettünk, de ezzel a körszámmal tavaly a második lett volna a csapat. Sokat erősödött a mezőny, ez jól látszik. Meg szeretném köszönni az RCM szervezőinek, hogy erre lehetőséget adtak nekem, és az Apex Racing-nek, akik nélkül szintén nem jutottam volna ide el. És nem utolsó sorban mindenkinek, aki szurkolt nekem a verseny alatt. Fantasztikus kaland és tapasztalat volt.”
