"Ha nem bíznék Balázsban, nem ülnék mellette" - felelte Bunkoczi László, Szalay Balázs navigátora arra a kérdésre, mit érez akkor, amikor a nagy porfelhőben éppen egy kamiont előznek a Mokkával. "Nem is nagyon tudnék olyan embert mondani, aki mellé nyugodt szívvel beülnék ma egy versenyautóba. Mondjuk összesen talán kettőt: az egyik Stephane Peterhansel, a másik Balázs."
"Teljesen megértem Lacit, mert megmondom őszintén, hogy én navigátorként senki mellé nem ülnék be az ég egy adta világon!" - vette át a szót a pilóta. "Sőt, amikor itt volt Magyarországon Carlos Sainz és vezette az autónkat, illetve Nasser Al-Attiyah és Robby Gordon is itt volt, és bármelyikük mellé beülhettem volna, megmondom őszintén, hogy egyikük mellé sem ültem be. Egyszerűen én azon az ülésen nem érzem magam biztonságban, nincs ott az a kerek valami előttem, amibe bele lehet kapaszkodni!"
Hogy melyik Dakar volt eddig a legnagyobb kihívás számára? "Mindig az aktuális Dakar a legnagyobb kihívás, hiszen azt még nem teljesítette az ember, az még hátravan" - vágja rá Szalay. "De most, hogy ezen is túl vagyunk, még mindig azt mondom, hogy a 2004-es Dakar volt eddig a legnagyobb kihívás. Azt a versenyt még az afrikai Szaharában rendezték, és nem egyszer volt olyan, hogy reggel 8-kor értünk be a célba, és 9-kor már indultunk is tovább a következő szakaszra, úgyhogy az a Dakar örökre megmarad az emlékezetemben."
"Idén jóval kevesebbszer csúsztunk bele az éjszakákba, és a csapat által megteremtett tökéletes háttérnek köszönhetően ma már könnyebb dolgunk van a versenyeken, mint anno, és jobban koncentrálhatunk az eredményekre. És hát a korábbi években szerzett tapasztalatainknak köszönhetően, ma már nem úgy vágunk neki a legnehezebb szakaszoknak, hogy "™ma lesz dűne, félünk"™, hanem úgy, hogy "™ma lesz dűne, jajj, de jó, tudunk javítani!"™"
"Igen, ez tényleg így van, érdekes módon minél nehezebb a szakasz, mi annál jobban szoktunk teljesíteni" - teszi hozzá már ismét Bunkoczi László. "Minél több a dűne, nekünk annál jobb, mert Balázs nagyon tökéletesen kitanulta ezt a műfajt. 2004-ben még felnéztünk egy-egy ilyen hatalmas dűnére, és elképzelni nem tudtuk, hogy hogyan fogunk feljutni oda, és legfőképpen hogyan fogunk lejönni onnan (!), de ma már örülünk a dűnéknek, mert a nehéz részeken tudunk a legtöbbet hozni a többieken."
Majd következett a nap legnagyobb aranyköpése, ami szintén Bunkoczi László nevéhez fűződött. "Találkoztatok már a Dakaron valamilyen veszélyes állattal?" - szólt a riporteri kérdés, mire a navigátor a világ legtermészetesebb hangján közölte:
"Hogyne, Robby Gordonnal!" Majd miután csitult kicsit a nevetés a hallgatóság körében, hozzátette: "De rajta kívül mással Dél-Amerikában még nem. Régebben a Szaharában viszont láttunk rengeteg kígyót és skorpiót. Gordon az idei versenyen is elment egyszer mellettünk, és hát nagyon veszélyes ember, nem jó vele összetalálkozni a dűnék között"
Aki esetleg nem értené, miről beszél Bunkoczi Laci, az tekintse meg az alábbi amatőr szurkolói felvételt. Ãgy néz ki, amikor Robby Gordon megérkezik valahova"
És hát szerdán azt is láthattuk, milyen az, amikor az Opel Dakar Team érkezik meg valahova - jókedv, kacagás, csupa mosolygó ember mindenfelé, humoros beköpések, zrikák, sztorik, élménybeszámolók, közvetlenség, vidámság. Az Opel Dakar Team hazaérkezett Dél-Amerikából - kivirultabban, mint ahogy elindult oda.
P1Race.hu - Fotó: Pataky Péter
