A belga André és Teddy Pilette nevét is megtaláljuk a Formula-1 eredménylistáin, igaz, ehhez elég mélyre kell leásnunk. Ami azt illeti, nem csupán egy apáról és fiúról, hanem valódi klánról van szó, amely szinte egyidős az autóversenyzéssel: Theodore Pilette az 1900-as évtized kezdetén kezdett versenyezni, 1913-ban pedig az Indianapolis 500-on is rajthoz állt, ahol ötödik lett egy Mercedesszel. Mikor végzetes közúti balesetet szenvedett, fia, André csupán három esztendős volt.
Néhány évtizeddel később azonban már a motorsport csúcsán versenyzett, a világbajnokság második szezonjában, 1951-ben, a Belga Nagydíjon mutatkozott be. Abban az időszakban meglepően sok belga szerepelt az F1-ben, a legtöbbnek pedig köze volt az Ecurie Belgique csapathoz, melyet négy barát alapított, köztük André Pilette és az a Jacques Swaters, akivel már bővebben foglalkoztunk ebben a rovatban.
André Pilette 1951 és 1964 között szerepelt a királykategóriában, de hogy mennyire szórványosan, azt mutatja, hogy csak annyi nagydíjon vett részt, ahány év alatt: 14-en (ebbe egy öt éves szünet is beleszámít, csúnya németországi balesete miatt két évig egyáltalán nem versenyzett).
Legtöbbször a francia Gordini csapat színeiben indult, de egyetlen spái versenyen a Ferraritól is lehetőséget kapott. Ugyancsak hazai pályájához kötődik egyetlen pontszerzése ötödik helyével – három másik versenyen is hatodik lett, a korai években azonban ez a hely még nem ért pontot. Pályafutása legnagyobb eredménye az 1960-as Le Mans-i 24 órás második helye, melyet a NART Ferrarijával ért el a 18 éves Ricardo Rodriguez tapasztalt társaként. André Pilette 75 éves korában, 1993. december 27-én hunyt el.
Ekkor már fia, az 1942-ben született Teddy Pilette is rég túl volt röpke F1-es pályáján. Több sikert sejtetett, hogy kétszer is megnyerte a Formula-5000 széria Európa-bajnoki címét, előbb 1973-ban, majd 1975-ben, utóbbi évben a korábbi F1-es futamgyőztes, Peter Gethin előtt. A köztes évhez fűződik egyetlen nagydíjrajtja Belgiumban Bernie Ecclestone Brabham csapatának plusz autójával, mellyel a 17., azaz utolsó helyen érkezett célba. Pilette csupán a harmadik versenyző volt, aki apja nyomdokait követve bemutatkozott a Formula-1-ben, ráadásul Hans-Joachim Stuck is csak néhány hónappal előzte meg.
1977-ben volt még egy lehetősége, a végnapjait élő BRM csapat színeiben indult, pontosabban próbálkozott három nagydíjon a szezon végén: egyikre sem sikerült kvalifikálnia a P207-tel, amely egész évben csupán egyszer jutott a rajtrácsra. Ő az utolsó, aki a Graham Hill-lel tizenöt évvel korábban bajnoki címet szerző istálló autóját vezette a Formula-1-ben, a sikertelenség miatt szponzorát elveszítő BRM ugyanis megszűnt. Névadó nagyapját követve ő is többször rajthoz állt Indianapolisban, apjához hasonlóan pedig szintén elért egy fontos sikert sportautókkal, a spái 24 órásat nyerte meg 1978-ban, az utolsó versenyt a hosszú vonalvezetésen.
