Nelson Piquet Brabhamja rajtolt az élről Zandvoortban, mögötte Patrick Tambay, Elio de Angelis és a bajnokságot vezető Alain Prost sorakozott. Tambay a rajt nagy vesztese lett a Ferrarival, hiszen autója csak lassan rugaszkodott el, és így az első kör végén már csak a 21. helyen rangsorolták őt. Ellenben volt valaki, akinek pedig hatalmasat sikerült előreugrania, Eddie Cheever ugyanis a 11. rajthelyről lőtt előre egészen a 2. pozícióig. Csapattársát, a mögötte haladó Prostot hamarosan elengedte maga mellett, így a francia a meglógó Piquet után eredhetett.
Kettőjük üldözéses versenye hosszú ideig eltartott, a riválisa közelébe férkőző Prost végül a 42. körben szánta rá magát az előzési manőverre. A célegyenes végén bújt be a belső ívre, autóját azonban nem tudta kordában tartani, az a féktávon megbicsaklott és balra mozdult el - ott pedig Piquet haladt. A brazilnak nem volt ideje reagálni, és nem is tudott volna hova menni, így a két autó összeütközött, a Brabham pedig a gumifalban végezte. Prost ugyan a tett helyszínéről még továbbhaladt, de hamarosan neki is fel kellett adnia a futamot, miután autóján végzetes sérülések keletkeztek. Az élen álló kettős hirtelen eltűnt az egyenletből.
A harmadik helyen álló Rene Arnoux addig nem is reménykedhetett jobb eredményben, a történtek után azonban hirtelen vezető helyen találta magát a Ferrarival. A Brabham dobogós reményeit ekkor a második helyen haladó Riccardo Patrese tartotta életben, aki addig biztos is lehetett a pozíciójában, míg a hajrában utol nem érte őt egy turbóhiba - ennek következtében pedig több üldözője is. Az olasz egészen a kilencedik pozícióig csúszott vissza, helyét pedig az a Tambay vette át a dobogó második fokán, aki a borzasztó rajtja után látványos felzárkózásba fogott. Arnoux és Tambay révén francia párossal aratott kettős győzelmet a Ferrari Zandvoortban, míg a harmadik helyre John Watson jött be a McLarennel.
