Steward
Bognár Viktor
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2019. április 25. csütörtök
Motor

Az utolsó sztorik - Böröczky Józsefre emlékezünk

Böröczky József, aki immár két éve nincs közöttünk, az Autósport és Fotmula Magazin 2011. októberében megjelent írásával emlkezünk a feledhetetlen nevettetőre és motorsport szakértőre, mindenki Pepijére...

Bíztatásnak terveztük ezt az írást, de sajnos Pepi már nem élhette meg a megjelenést. Egy évet kért még az égiektől, amikor fény derült a betegségére, de alig másfél hónap jutott neki, rettentő gyorsan elvitte a gyilkos kór. Kollégánk a kórházban beszélgetett utoljára Böröczky Józseffel.

Nehezen jönnek a szavak múlt időben vele kapcsolatosan, de igyekszem azt ismételgetni, hogy legalább már nem fáj neki. Meg azt, hogy "Köszönöm, hogy ismerhettelek. Remélem, már jó helyen vagy Papa, öcsi, Drapál Jancsi és a többiek társaságában - az égi pályák mellett."

Gyerekkoromban találkoztunk először. Néhány hónapja még együtt ettük a babgulyást, és a világ megváltását tervezgettük (legalábbis a motorosét), majd a kórházban láttam őt újra. Látogatásomkor csak egyetlen dolog foglalkoztatta: a brnói versenyről hozzak neki eredményeket, hiszen 1968 óta egyszer sem hagyta ki a Cseh Nagydíjat.

Pepi, Börő, azaz Böröczky József a gyorsasági motorsport élő lexikonja volt, nem nagyon akadt olyan versenyző, akit ne ismert volna, akiről ne lett volna egy-egy jó sztori a birtokában.

Olyan tudást és barátokat tudhatott magáénak, amit senki más kis hazánkban. Vajon ki mondhatja még el magáról, hogy Giacomo Agostini hívja telefonon, vagy, hogy Phil Read portásnak öltözött a 60. születésnapján? Ez csak a Pepi lehetett!

Az eredmények mellett persze egy kis meglepetéssel is készültem a cseh futam után. Mivel nagyon sokan ismerik őt a MotoGP-depóban, így nem okozott gondot, hogy a "Get well soon Pepi!" (azaz Gyógyulj meg hamar, Pepi!) felirattal olyan sztárokat fotózzak le, mint Valentino Rossi, Jorge Lorenzo, Marco Simoncelli, Randy Mamola vagy egy olyan barátot, mint Carlot Pernat (Capirossi legendás menedzsere).

A képek láttán elsírta magát örömében, pedig nem azért készültem az ajándékkal, hogy sírjon, sőt! Amikor ezt elmondom, mosolyra kerekedik a szája. Kérdeznem se kell, az albumot lapozgatva rögtön mesélni kezdi a számtalan történetét.

"Kocinski, aki sosem szerette a Rainey-t, üzent hasonló módon versenytársának (Miss you Wayne), miközben ő az 1993-as misanói balesete után a kórházban épp megdöntötte a kerekesszékkel fenntartott rekordot.

Tudod, a Kocinskiba szerelmes voltam. Nem, mint férfi, hanem mindig is lenyűgözött a ruhája, a motorja, a sisakja, és nagyon bírtam, ahogy ment. Nem éppen az okos emberek között tartották számon, de motorozni azt nagyon tudott. Nem egyszer röhögte magát halálra a rögtönzött előadásaimon."

És nem ő volt az egyetlen. Amikor Simoncellit kértem meg, hogy fotót készíthessek az üzenettel, a sajtósa magyarázni kezdte, hogy egy magyar úriembernek lesz, de erre semmi szükség nem volt. Amikor Sic meglátta a nevet, felkiáltott: "A Pepi?" És mesélni kezdte a történetet, amit én a másik főszereplőtől már ismertem. A 2009-es sachsenringi viadalt követően egy étteremben kötöttek ki, ahol az olasz épp futamgyőzelmét ünnepelte. Pepi már túl volt néhány pohárkán, amikor a fülénél fogva megragadta Simoncellit, átvitte egy másik terembe, majd mondta neki, hogy most visszamész, és azt mondod, hogy következzen Pepi. Nem akármilyen felvezetés, amit követhetett a másfél órás műsor. Pepi kincsként őrzi a közös képet, melyre Sic később azt írta: "Életem legszebb estéje volt."

De vajon melyik volt az első vb-futam, amit Börő a pálya széléről látott, és egyáltalán honnan jött ez az őrült rajongás a motorsportért?

"Az általános iskola, ahova jártam, a Városligetre nézett, ahol egymást érték a motorversenyek. Azonnal és mindörökre beleszerettem ebbe a világba. Az első GP-m hatalmas élmény volt. Akkor, 1968-ban, a Sachsenringen hallottam először az MV Agusta csodás hangját ott az erdőben, ahogy jött felfelé. Vonattal mentem ki Karl-Marx-Stadtba, ahol fogtam, és megállítottam egy motoros rendőrt, hogy vigyen ki a pályára. Micsoda??? - háborodott fel. Majd letett a Szabó II. Laci bácsiék buszánál. Szóval egyszer csak megjelentem ezen a versenyen, ott volt Kurucz Gyuri, Szabó II., Bereg Karcsi, Rontó Nándor, és úgy 250 000 néző. Frenetikus hangulat volt. Sok nagy barátság vette ott kezdetét. Például a Harald Bartollal is. Kurucz Gyuri bácsi megengedte, hogy a földön aludjak a buszában. A következő, brnói versenyre már a Szabó II. Laci vitt át, akinek később a mindenese lettem."

Ahogy Pepi történeteinek nagy része, persze ez is a nőkbe torkollik, de mi most maradjunk a motorok világánál. Hogy lesz valaki Giacomo Agostini barátja?

"Egyszer megkérdezte Rijekában, hogy hol van a díjkiosztó, aztán beszélgettünk egy kicsit. Évekig csak ezen a szinten voltunk, majd jött az ominózus 1992-es GP a Hungaroringen. Akkor kaptam a Claudio Castiglionitól egy Cagivát bőrruhával, meg mindennel. Szóval elmentünk az Agóval (aki akkor a Cagiva csapat menedzsere volt) egy étterembe, és viccesen mondtam, hogy holnap itt akár Cagiva győzelem is születhet. Másnap aratta azt a legendás győzelmét Eddie Lawson. Száraz gumival rajtolt ez a vizes pályán, ami később tényleg felszáradt, és ő mindenkit megelőzött az utolsó körben."

Ekkor már te is csapatfőnök voltál, nem?

"Így is mondhatjuk. Pénz kivételével mindig mindent tudtam szerezni, amire szükség volt, és ebbe a motor is beletartozott. Igaz, némi szerencse is kellett hozzá. Egyszer elvittem Mike Krausert és a feleségét a Mátyás pincébe. Nagyon jól érezhette magát, mert később biztosított két gyári motort nekünk, a Juhász Karcsi versenyzett vele."

Aztán eszébe jut még egy történet az Agóról.

"Én úgynevezett csapatmenedzserként dolgoztam a Crausernél, az Ago pedig a Cagivánál ugyanígy. Ekkor már Clinton is voltam, de ez az alakításom annál is jobban sikerült. Megérkeztünk Varesébe, és kérdezte az Ago, hogy mit keresel itt, Pepi? Mondom, nem az a baj, hogy én mit keresek itt, de neked véged. Olyan szemtelen voltam, és olyan hitelesen mondtam el, hogy forgott vele a világ. Claudio nem elégedett a munkáddal - mondtam -, és jeleztem, úgy néz ki, megoldották a dolgot, ezért már itt is vagyok. Kiült a döbbenet az arcára, nem értette az egészet. Azt tudta, hogy én egy senki vagyok, de közben mégis benne vagyok ebben az egész körforgásban. Végül annyira elkezdett röhögni, hogy mindenkinek elkezdte mutogatni a Clinton képeket. Tavaly, amikor a brnói verseny után elvittem őt a bécsi reptérre, megkérdeztem tőle, hogy mi miért vagyunk mi ilyen jóban. Attól, hogy ezer éve ismerlek, és nagyon jól érzem magam a társaságodban - mondta. Ezt ismételte meg néhány napja a telefonban is."

Közben az egyik legnagyobb riválisával, Phil Readdel is nagyon jóban vagy"

"Igen, talán nem olyan szoros a barátságunk, mint az Agóval, de rengeteget járt nálam egy időben. Van egy Agostini poszterem, amire egyszer ráírta a Read, hogy You"™re the best after me (azaz te vagy a legjobb, utánam). Még most, 100 évesen is képesek rivalizálni. Hihetetlen."

Ezeket a történeteket hallgatva, úgy tűnik, neked sosem létezett lehetetlen. Tényleg?

"De nem ám! Mindenhova bejutottam, ahova akartam. Képes voltam arra, hogy 1983-ban, amikor nagyon keservesen kijutottam Monzába, és nem engedtek be a depóba, akkor másnap reggel felvettem az itthon előre elkészített zakómat, amire az volt ráírva, hogy FIM Budapest Hungary. Este már rendőrmotorosok vittek a fogadásokra. Még örültek is, hogy végre friss vér érkezett a motorsportba. A következő versenyen, Hockenheimben megkérdeztem, hogy a szállodát hogyan fizessem, mire mondták, hogy már rendezve van."

Történeteinek száma a végtelenhez közelített, de többé sajnos már nem mesélheti el őket, és a paródiáit sem élvezhetjük tovább.

De ahogy a mondás tartja, csak az hal meg, akit elfelejtenek. Hidd el, mi sosem feledünk" Isten veled, Pepi!

A SZÍNPADTÓL A MOTOGP-IG

Böröczky József humorista és motorsport-kommentátor 1948. március 3-án született Budapesten. Huszonnyolc esztendős volt, amikor a Kamara Varieté társulatához került, kilenc évre rá a Vidám Színpadhoz szerződött, 1992-től pedig a Mikroszkóp Színpad tagja volt. Színészi munkássága elismeréseként megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, de nem csak a világot jelentő deszkákon nyújtott kiemelkedőt, hanem motorsport- kommentátorként is. Tíz évig tartozott a Eurosport kötelékébe, sokan talán nem is tudták, hogy a motorsportnak nemzetközileg is mennyire elismert személyisége volt.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?