Két-három nappal a Bahreini Nagydíjon elért 9-10. hely után Maranello teljes apátiába zuhant. Mindenki csak a fejét csóválja: a pincér, aki kihozza az Alonso és Kimi nevével fémjelzett pizzát, viccesen mondja, hogy erre még jók a fiúk - buon appetit! A szuvenírshopban is feltűnő, hogy inkább veszik a régi nagyokról szóló emléktárgyakat, mint a maiakat. Schumi-kultusz, Villeneuve-kultusz, Lauda-kultusz.
Sergio Vezzali 1958-1993 között volt a Ferrari F1-es csapatában szerelő, és miközben Chris Amonról, Gilles-ről, Scheckterről és mindenekelőtt Laudáról beszél, szinte könnybe lábad a szeme. Aztán 2014-re terelődik a szó, és csak ennyit mond: - Ez nem Forma-1. A két pilóta jó srác, világbajnokok, de akkor is" A fiatalok közül viszont tetszik neki Ricciardo. Aztán meg kesereg egy sort: - Az én Laudám meg a Mercedesnél? Mérges vagyok rá!
Többektől is hallom, hogy megvan ám a bukdácsolás oka. - A FIAT tehet mindenről - véli egy alkalmi ismerős. - Itt már csak az történik, amit a FIAT akar. Nagy a bürokrácia, mindenhez millió engedély kell.
Mások - többen is - azt hangoztatják, hogy a Ferrari ma már egy brand, a lényeg: eladni, eladni, eladni, mindent, amin az ágaskodó ló látható és Kínában gyártották. - Hol van itt a régi lelkesedés, kérem? Amikor még Enzo diktált, az volt az igazi.
Ezt megerősíti Brenda Vernor is, ami a Commendatore személyi titkárnője, és Piero Ferrari angol tanára volt valaha: - Ferrari kemény kézzel irányított, ez igaz. De ebben a bizniszben nem is lehet másképp, csak tudod, mit akarsz, és azt keresztül is vered. Emellett elbűvölő ember volt, remek humorral. A maiak? Hát, nem ilyenek, legyen elég ennyi.
A bahreini teszttől sem vár csodát senki.
Ha azt mondom, Kínai Nagydíj, inkább elfordulnak, mert nem akarnak csúnyát mondani a szeretett Scuderiáról.
