Rengetegen reménykednek abban, hogy a sportág új tulajdonosa, a Liberty Media, és új elnöke, Chase Carey egy szép, új világba fogja terelni a Forma-1-et. Egyelőre minden jel arra mutat, hogy így is lesz, de van egy fontosabb eleme is az egész cirkusznak: maga a versenyzés. A Motorsport.com szakírója, Jonathan Noble szerint az egész nem ér semmit, ha nem rágjuk le a körmünket a pályán mutatott küzdelem láttán.
Nézzük szembe a tényekkel: a Mercedes három éve dominál, a mezőny nagy része nem képes arra, hogy odaérjen az élre és meglepetést okozzon, így ez az éra nem úgy fog bevonulni a sportág nagykönyvébe, mint az egyik legizgalmasabb időszak az F1 történetében. Nemrég azon elmélkedtünk, hogy miért nem hozza lázba az embereket Nico Rosberg és Lewis Hamilton csatája, s bár majdnem mindenki változást remél a 2017-es szabályváltozásoktól, egyáltalán nem biztos, hogy minden úgy fog történni, ahogyan azt az elemzők várják.
A rajongók versenyzést szeretnének látni, nem pedig robotként működő pilóták által hajtott precíziós műszereket - ez nem azt jelenti, hogy minden egyes körben oda-vissza előzések kellenek, hanem szükség van egy bizonyos kiszámíthatatlanságra, amikor a végeredmény már nem dől el az első kanyar után. Ilyen szempontból a 2016-os szezon híján volt a remek futamoknak: a legemlékezetesebb momentumok a két Mercedes ütközése Barcelonában és Ausztriában, valamint Max Verstappen győzelme voltak, és talán a Monacói, az Osztrák és a Szingapúri Nagydíjak voltak azok, ahol tényleges csata zajlott az első helyért.
Manapság meg lehet jósolni, hogy a két Mercedes kisajátítja az első sort, mögöttük pedig a Red Bull és a Ferrari valamelyik pilótája könyvelhető el harmadikként. Ezzel szemben a MotoGP-ben idén nyolc futamon nyolc különböző győztest avattak, és minden adott ahhoz, hogy a 2016-os szezont klasszikusnak nevezzük. Semmi kétség afelől, hogy ennek ellenére továbbra is az F1 mozgatja meg a legtöbb rajongót a motorsportban, és érdemes belegondolni, mennyien figyelnének rá fel ismét, vagy először, ha a pilóták késhegyre menő küzdelmet vívnának a pályán.
Ha ez nincs, akkor hiába a körítés, nem lehet pénzt csinálni azokból, akik hátat fordítanak a sportnak és kikapcsolják a tévét. Az egész olyan, mintha lenne egy mozink. Lehet az a világ egyik legszebb épületében, megalkothatjuk a legjobb digitális foglalási rendszert, felszolgálhatjuk a legjobb minőségű popcornt, miénk lehet a legjobb hang és a legélesebb kép, de ha rossz filmeket vetítünk, semmit sem ér az egész.
Ha viszont egy régi helyszínen vagyunk, sorba kell állni a jegyekért, és saját popcornt kell hozni, de kasszasikerek forognak nálunk, garantált a teltház. Ebből kiindulva óriási hiba lenne azt gondolnia az új tulajdonosnak, hogy remek futamok nélkül a rajongókat lázba hozza a digitális forradalom.
