Alig több mint egy évtizeddel ezelőtt még nem volt korlátozás a motorok számát illetően a Formula-1-ben: mindenki annyiszor helyezett újat autójába, ahányszor nem szégyellt. Az őrült költekezés visszaszorítása végett hozták meg az erőforrások számát limitáló szabályokat. Először két versenyhétvégét kellett kibírnia egy motornak, innen jutottunk el odáig, hogy ma öt erőforrás – egészen pontosan öt darab a hajtáslánc összes komponenséből – alkalmazható a szezon során.
Ez valójában egy enyhítés, hiszen tavaly a csapatok autónként még csupán négy darabbal gazdálkodhattak. A jövőben azonban ismét az lesz a cél, hogy tovább csökkentsék a felhasznált motorok számát: az Auto Motor und Sport szaklap szerint egészen kettő darabra a 2019-es szezonig, függetlenül a versenynaptár hosszától.
Az F1 döntéshozói április végén határoztak a hajtásláncot illető kérdésekről, mint a motorszállítás költségének lépcsőzetes csökkentése, a teljesítményszintek kiegyenlítése, a zsetonrendszer eltörlése és a hanggenerátor bevezetése. Akkor az FIA úgy fogalmazott, a költségek visszaszorítását „az erőforrás-egységek egy szezon során, versenyzőnként felhasználható számának progresszív csökkentésével” lehet elérni.
Korábban arról már esett szó, hogy egyes hajtásláncelemek (mint az MGU-K vagy elektronika) számát kettőre csökkentik, de más komponensekből, így magából a belsőégésű motorból hármat lehet felhasználni 2018-tól kezdődően.
Mikor Charlie Whitingot, az FIA versenyigazgatóját arról kérdezték, megvalósíthatók-e az ennyire tartós motorok, így válaszolt: „Magabiztos vagyok, hogy sikerülni fog, mivel maguk a gyártók is magabiztosak, ezért egyeztek bele ezekbe a számokba.”
