A hófehér HR-V a „Milano Red” csomagnak köszönhetően azonnal kitűnik a tömegből. A piros visszapillantótükör-borítást és piros-fekete felniket magába foglaló extra ugyanis mindenkire hatással van: az autó előtt elvonuló kisiskolások azonnal felfigyelek rá, és percekig „méltatják” a színösszeállítást, a nagyobbaknak pedig talán felsejlik egy bizonyos Nissan Juke Nismo RS, amely hasonló színvilággal operál. Nem rossz, de természetesen a legalapvetőbb párhuzam a japán versenyautók piros-fehér színvilága, amelyhez többé-kevésbé a Honda is ragaszkodott az évek során.
A legjobb azonban mégiscsak az ebben, hogy a kis SUV-ra pimasz „dögössége” miatt még jobb lesz ránézni, ahogy közeledünk hozzá a parkolóban, és talán egy picivel a szokottnál több irigykedő szempár kíséri figyelemmel, ahogy helyet foglalunk majd a magasra helyezett ülésben.
Ez a megemelt üléspozíció persze nem véletlen: a HR-V-ben is használt „Magic Seat” nevezetű rendszernek ugyanis az a lényege, hogy az első ülés alatt elhelyezett tanknak köszönhetően a hátsó ülések felcsaphatóak, mint a színházi székek. Ezzel gyakorlatilag egy járulékos rakodóterület keletkezik, ahova nagyobb dolgok is beférnek. A HR-V azonban ezen túl is, külső méretét meghazudtolóan bőséges helykínálattal rendelkezik: a csomagtérpadló alatti tárolóval együtt 470 literes a csomagtartója, és kényelmesen utazhatnak benne a 180 centi fölöttiek is elöl – hátul. A legnagyobb élményben persze közülük is a sofőrnek lesz része, hiszen ő dirigálhatja a feszes rugózású kis Hondát, és használhatja a rövid úton járó, fémesen kattanó precíz váltót, amit nevezzünk talán stílszerűen „Magic Shift”-nek. Nem lehet elégszer dicsérni ezt a remek szerkezetet, amely már magában képes bearanyozni minden egyes utazást. Sportautósan határozottan van megvezetve, a laza átlós kapcsolgatást ezért nyugodtan el is lehet felejteni. Ami nem is baj: sokkal nagyobb élmény ugyanis érezni és hallani, ahogy a precíz szerkezet a megfelelő helyre kattan.
Természetesen így már kellemetlen lenne, ha a motor nem tudná tartani a lépést a remek váltóval, valamint a kellően feszes futóművel, és elrontaná az élményt. Az 1.6-os turbódízel azonban, főként nyomatékának köszönhetően megoldja a feladatot. Persze nyilván megfogalmazódik bennünk a gondolat, hogy milyen szépen is muzsikálna ebben a csinos kaszniban a CR-V-ből megismert, 160 lóerős, duplaturbós 1,6-os változat, de ez egyelőre álom marad: a HR-V-ben be kell érnünk a 120 lőerős verzióval, ami bár kellően dinamikusan mozgatja az autót, de távolról sem sportosan. Persze a mindennapokban ez tökéletesen kielégítő, mint ahogy az autó fogyasztása is, ami vegyes használat során 5.7 liter körül alakult.
Így legalább nem kell olyan sűrűn nyitogatnunk a tanksapkát, amit a Honda egyébként egy zseniális húzással magára a tankoló nyílás fedelére applikált. Elég tehát egy kart az utastérben meghúzni, és már jöhet is a gázolaj. A HR-V belső terében – köszönhetően a tesztautó Executive-kivitelének - szinte minden látványos és hasznos extra fellelhető: android alapú központi képernyő navigációval, ülésfűtés, érintőgombos klíma, tolatókamera. Természetesen ezek mellett ez a HR-V is fel volt szerelve a Hondánál már jól ismert vezetésbiztonságot támogató rendszerekkel, mint például a „Sávelhagyásra figyelmeztető rendszer”, vagy a „Közúti jelzőtábla felismerő rendszer”.
Az 1.6-os turbódízellel felvértezett HR-V legnagyobb pozitívuma valójában az, hogy minden területen minimum jól vizsgázik, helyenként pedig egyenesen kitűnően. Gyenge pont nincs, de a „sok extrás” Executive-változat nem olcsó mulatság.
Hossz/szél./mag.: 4294/1772/ 1605 mm
Motor: 1597 cm3, 120 LE/ 4000, 300 Nm/ 2000
Gyorsulás (0-100 km/h): 10,3 s
Alapár: 7 759 000 Ft
Tesztautó: Honda Magyarország Kft.
