Sebastian Vettel és Mark Webber kapcsolata már azelőtt is viharos volt, hogy a német felkerült a bikákhoz, de aztán onnantól kezdve, hogy a Red Bull világbajnoki címre alkalmas autót épített, végleg megszűnt mindennemű tisztelet a két pilóta közt.
A 2013-as Malajziai Nagydíjon csúcsosodott ki kettejük ellentétje, amikor is a verseny utolsó köreihez érkezve Mark Webber állt az élen, mögötte pedig csapattársa, Sebastian Vettel autózott. A bokszutcából rászóltak mindkét pilóta fülére, hogy „Multi 21”, ami – mint később kiderült – annyit tett, hogy a kettes autó marad elöl, az egyes pedig hátul.
Az ifjú Vettel fittyet hányt a csapat kérésére, és egy veszélyes manőverrel utasította maga mögé az ausztrált. Később óriási botrány lett ebből csapaton belül, Mark Webber pedig most, 2020-ban emlékezett vissza karrierjének arra a pontjára, melyet leginkább megbánt.
„Az életem egyik olyan pillanata, melyet a leginkább bánok” – állította az ausztrál, majd folytatta egy meghökkentő mondattal: „Amikor Vettel megtámadott, azonnal fel kellett volna tekernem a motort, de nem tettem” – mondta Webber a 2013-as esetről.
„Úgy voltam vele, hogy már csak négy-öt kör van hátra, szóval innentől már csak haza kell hoznunk az autókat, számomra egyértelmű volt, hogy az a verseny véget ért… Ki tudja, hogy a lelke mélyén Sebastiant a mai napig bántja-e az a nagydíj, talán nem. Nem tudom. Viszont én sem voltam mindig egy angyal.”
Mark Webber a szezon végeztével vissza is vonult, de nem sok választotta el attól 2010-ben, hogy most világbajnokként adjon interjút: „Legtöbbször, mikor egy sportember abbahagyja, amit csinál, mindig visszatekint és átgondolja, hogy mi alakulhatott volna másként.”
„Mondhatjuk, hogy Korea a vb-címembe került, ahol kicsúsztam, de volt két-három olyan rajtom, amikor visszacsúsztam a mezőny sűrűjébe és onnan kellett felküzdenem magam. Most ülhetnék itt világbajnokként is, de nincs így, mert nem szereztem elég pontot.”
„Elhúztuk Fernandóval, Lewisszal és Sebbel az utolsó versenyig, aki egy nyomorult verseny után állt az élen, az utolsó után…”
„Az ember már csak olyan, hogy mindig egy kicsivel többet szeretne. Kilenc győzelmem van, vajon miért nem tudtam felkerekíteni tízre? De ha visszanézek, látom, hogy az én helyzetem nagyon különleges, egy elképesztő úton vagyok túl és nagyszerű emberekkel élhettem ezt át.”
