Huszonöt éves karrierje során indult az F1-ben, Le Mans-ban, az IndyCarban, az F3000-ben és az összes valamirevaló japán sorozatban, de 12 különböző géposztályban futott több mint 200 versenye során 9 győzelem jutott neki – ebből hét juniorkategóriában, kettő pedig olyan sorozatokban, ahol nem egyedül kellett megküzdenie a győzelmekért. 1969-ben ezen a napon, március 7-én látta meg a napvilágot Hideki Noda.
Pedig a pályafutása nagyon ígéretesen indult, gokartban öt év alatt négy különböző bajnoki címet nyert, majd első formulaautós szezonjában, hazája Formula Junior 1600-as bajnokságában négy győzelmet aratva zárt a legjobb újoncként – az imént említett, 1987 és 2012 között elért 9 siker közel fele tehát az első évben született… A következő négy esztendőt javarészt F3-as bajnokságokban töltötte, s a brit Formula Vauxhall Lotus, illetve a szigetországi F3-as szériában jutott neki egy-egy győzelem – majd újabb három évnyi Formula 3000-ezés során még ennyi sem.
Ennek ellenére, természetesen támogatóinak köszönhetően, 1994 végén bemutatkozhatott a Formula–1-ben – s emeljük ki, hogy teljesen tisztában volt azzal, mit gondolnak róla, hiszen egyszer maga is így nyilatkozott: „Az emberek haszontalannak tartanak.” Erre azonban rácáfolt, a semmire se jó Larrousse LH94-gyel egészen jó munkát végzett – leszámítva első futamát, amikor beragadt a rajtrácson, majd egy lekörözéskor tönkretette Nigel Mansell versenyét.
Az autó lehetőségeihez mérten jó időmérős teljesítményével és gyors alkalmazkodásával Noda meggyőzte a Simtek csapatot, hogy egy fél szezonra adjanak neki (és szponzori csomagjának) lehetőséget 1995-ben – egészen pontosan a második felére, míg az elsőt terv szerint az olasz Domenico Schiattarella teljesítette volna. Csak volna, hiszen a Simtek öt futam után megszűnt, de Noda valószínűleg egyébként sem ülhetett volna be féltáv után, hiszen a többezer ember életét követelő kobei földrengés gyakorlatilag kihúzta a szponzori hátteret mögüle. Ezt követően a Fortival kacérkodott még, de a Csendes-óceáni Nagydíjra nem kapott szuperlicenszet, hiába akarták beültetni, míg az 1996-os ülésért vívott harcban Luca Badoerrel szemben maradt alul.
Így ért véget Noda rövidke F1-es pályafutása, s az 1995-ös év teljes kihagyása után a tengerentúlra ment, ahol két évet töltött az Indy Lights sorozatban, s 1997-ben az eső miatt félbe szakított portlandi futamot óriási meglepetésre megnyerte Castroneves és Kanaan előtt – egészen Takuma Sato 2013-as Long Beach-i sikeréig ez volt az egyetlen japán győzelem a tengerentúli open wheel-versenyzésben.
De emellett ez volt Noda utolsó győzelme is, amit egyedül ért el, a maradék kettő a JGTC-ben (a mai Super GT elődjében) Wayne Garder, illetve Juichi Wakisaka partnereként született meg. Egészen 2010-ig versenyzett, többnyire Japánban, de háromszor rajthoz állt Le Mans-ban is, teljesített egy hétvégét az A1GP-ben, s 2002-ben öt IRL-futamon is elindult. 2012-ben fejezte be a versenyzést, egy olyan karrier végén, melynek színessége sok fiatal versenyző számára irigylésre méltó lehet, de az eredményeit áttekintve az is egyértelmű, hogy Ázsián kívül miért nem tudott egyetlen „nem-utánpótlás” sorozatban sem nyolc versenynél többet tölteni…
