Mindannyiunk kedvenc autótörője, a 2012-es Spanyol Nagydíj győztese, Pastor Maldonado előtt mindössze két venezuelai versenyző állhatott rajthoz a Formula–1-ben, s miközben Ettore Chimerinek csak egyetlen futam adatott meg, ugyanis két héttel debütálását követően életét vesztette egy kubai sportautóversenyen, mai főszereplőnk, az 1956-ban épp ezen a napon született idősebb Johnny Cecotto másfél szezonon át a mezőny tagja volt.
Két igazi legenda, John Surtees és Mike the Bike, azaz Mike Hailwood mellett kissé méltatlanul elfeledett tagja ő a motorsport azon nagyon szűk elitklubjának, akik két keréken szerzett világbajnoki címét követően az F1-ben is megmérethette magát. Pedig négy keréken sem volt ügyetlen, amiről többször is tanúbizonyságot tett, csak épp az F1-es eredmények nem akartak jönni. Tegyük hozzá védelmében, nem is volt egyszerű dolga, hiszen 1983-ban a Theodore gyengécske autójával kellett volna csodát tennie (ami rögtön a második futamán azért sikerült is neki egy hatodik hely formájában), a következő évben pedig teljesen elhomályosította őt újonc csapattársa, egy bizonyos Ayrton Senna.
A Tolemannél nem is tudta végigcsinálni a szezont, Brands Hatch-ben ugyanis hatalmasat bukott és lábait törte, ami tulajdonképpen véget vetett F1-es karrierjének. Pedig hogy ennél többre lehetett volna hivatott, azt jól mutatja 1982-es F2-es Európa-bajnoki második helye (többek közt Boutsent és Bellofot megelőzve), de végül nem együléses, hanem karosszériás autókkal születtek a legnagyobb sikerei. Futamot nyert a túraautó Európa-bajnokságban, a DTM-ben és a WTCC-ben is, 1985-ben második lett a Bathurst 1000-en, a következő évben megnyerte a makaói Guia Race-t, olasz túraautó-bajnok volt, s Le Mans-ban is rajthoz állhatott.
És akkor még nem beszéltünk arról, ami mindezt megelőzte: mindössze 19 éves volt, amikor teljesen ismeretlen újoncként megnyerte a Daytona 200-at, majd nem sokkal később élete első világbajnoki fordulóján megnyerte a 250-es és a 350-es kategória futamát is, s utóbbi géposztályban a szezon végén bajnokká is koronázták, minden idők legfiatalabbjaként, a legendás Giacomo Agostinit legyőzve. Kétszer is súlyos balesetet szenvedett Ausztriában, sérülései után pedig már nem volt a régi, ezért is váltott autóra – s bár az 500 köbcentis motorokkal sosem tudott igazán összebarátkozni, így is behúzott 12 rajtelsőséget mindössze 27 versenyhétvége alatt.
Egy barcelonai futamgyőzelem ide vagy oda, Johnny Cecotto eredménylistáját végignézve kétség sem férhet hozzá, hogy a mai napig ő a venezuelai motorsport legnagyobb alakja.
