Reutemann már nem volt fiatal, amikor 1970-ben, 28 évesen először Európába utazott komolyabb versenyzői álmait üldözni, ám azonnal kiemelt figyelem szegeződött rá hazájából, ahol Juan Manuel Fangio óta a legtehetségesebb pilótát látták személyében. Két sikeres F2-es szezon után a Brabham előléptette őt F1-es csapatába, amely igazi őrületet okozott Argentínában. Ott persze már számítottak is erre a fejleményre, hiszen már 1971-ben megállapodtak arról, hogy 1960 után először a Buenos Aires-i pálya visszatérjen a versenynaptárba, méghozzá egy igen korai szezonnyitóként, január 23-án.
A Brabham csillaga ekkoriban éppen kezdett leáldozni, 1971-ben már csak egy dobogó jutott a csapatnak, így a meglepettség csak annál nagyobb volt, amikor Reutemann debütáló hétvégéjén azonnal megszerezte a pole-pozíciót hazai közönsége előtt, legyőzve a címvédő Jackie Stewartot is.
De hiába remélték sokan, a futamon aztán nem folytatódott a csoda, noha a hazai hős jó ideig képes volt az élmezőny nyomában maradni. A rajtnál elveszítette a vezetést Stewarttal szemben, aki aztán már vissza sem nézett az élről. Reutemann a 7. körig tartotta a második helyet, ekkor Emerson Fittipaldi előzte meg őt, négy körrel később pedig Denny Hulme taszította le a dobogóról.
Reutemann délutánját aztán megpecsételte, hogy féltáv környékén ki kellett állnia új gumikért, ami akkoriban nem volt megszokott tevékenység, és a hosszadalmas kerékcsere miatt még jókora hátrányt jelentett. Az újonc egészen az utolsó előtti helyig csúszott vissza, ami akkor már a 14. pozíció volt, és innen tudta a leintésig magát visszaverekedni a 7. helyig - pontnélküli eredménye azonban nem tükrözi, hogy milyen remek hétvégét is futott valójában.
Stewart végül behúzta a győzelmet, mögötte pedig Fittipaldi váltógondjai és kiesése után Hulme és Jacky Ickx fértek még fel a dobogóra.
