Az ausztrál mérnök, Willem Toet a Benettonnál dolgozott az 1990-es évek elején, és ő volt beosztva Michael Schumacher autójához is, amikor a német nagy robajjal megérkezett a Formula-1-be 1991 végén. A szakember most a közösségi oldalán mesélt el egy régi történetet Schumacher egyik legkülönösebb kéréséről, aki azt szerette volna elérni, hogy mérnökei építsenek sebességmérő kijelzőt az autójába. A Formula-1-ben sohasem volt ez szokás, és akkoriban is csak a fordulatszám jelzésére szolgáló tachométer volt megtalálható a pilótafülkében. A versenyzők ennek figyelésével is következtetni tudtak autójuk tempójára, Schumacher azonban hamar kifejtette, hogy ez számára miért nem elegendő.
„Az egyik első dolog, amit kért tőlünk, a sebességmérő volt. Első hallásra mindannyian csak nevettünk ezen, hiszen a versenyzők mindig is a tachométert használták” - írja Toet.
„Ekkor azt válaszolta, hogy a tacho ugyan tényleg hasznos, de hozzátette: ’ha előbb 3., majd pedig 2. fokozatban veszem be ugyanazt a kanyart, tudni szeretném, hogy ez mit jelent a kigyorsításom tekintetében. Eljuthatok nagyobb csúcssebességig, vagy a 2. fokozatban szerzett extra gyorsulás elveszik, amikor felváltok? És ha csak a fordulatszámot látom, akkor minden viszonyítási pontom elveszik, amint megváltoztatjuk a váltóáttételezést.’”
A kezdeti hitetlenkedés után azonban a Benettonnál hallgattak Schumacher szavára, és miközben a csapatok aktív felfüggesztéssel, kipörgésgátlóval és már csúcstechnológiával kísérletezgettek, Flavio Briatore alakulata hozzálátott sebességmérőt építeni az autóba. Schumacher megkapta, kipróbálta, de elég nehézkesnek találta a használatát.
Toet ismét a későbbi hétszeres világbajnok szavait idézi: „A kanyarcsúcspont felé haladva elég nehéz a sebességmérőre figyelni. Olyan gyorsan változnak körülöttem a dolgok, hogy nem igazán van időm végig a mutatót nézni, hogy meglássam, mi volt a legalacsonyabb sebességem. A csúcssebességem megfigyelése szintén nem egyszerű az egyenesek végén, mert akkor már a fékezési pontra kell koncentrálnom.”
Schumachernek erre is volt azonnali megoldási javaslata, amivel még jobban ledöbbentette a mérnökeit: még több kijelzőt kért!
„Szeretném, ha középen megtartanánk a jelenlegi sebességmérőt” - ismétli Schumacher szavait Toet. „A baloldalára helyezzünk el egy olyan kijelzőt, ami a kanyarban mért legalacsonyabb sebességemet mutatja, és addig ez az érték álljon rajta, amíg legközelebb rá nem lépek a fékre. Amikor lassítok, ez a szám eltűnhet és megjelenhet helyette a következő kanyarban mért minimális érték. A jobboldalra pedig egy másik kijelzőt szeretnék, amely megjegyzi a csúcssebességemet addig, amíg ismét egy-két másodpercig padlógázt nem adok, mert addigra lesz időm leolvasni az előző egyenesben mért tempómat.”
A mérnök így folytatta saját visszaemlékezését: „Megadtuk neki ezeket is, majd pedig elkezdett velük játszadozni. Kísérletezett különféle váltóáttételekkel, vezetési stílusokkal, ívekkel és beállításokkal. Aztán néhány év után Michael úgy érezte, hogy most már tudja, hogyan kell vezetni egy F1-es autót, és többé nem volt szüksége a sebességmérőkre.”
Willem Toet is előhozakodott azzal, amit már eddig is sok korábbi kollegája méltatott Schumacher képességeiben: az elképesztő memóriáját és visszajelzéseit, amely idővel olyan szintre jutott, hogy a mérnökök gyorsabban jutottak hozzá a szükséges információkhoz, ha őt hallgatták, semmint hogy maguk nézték volna meg az autóból érkező adatokat.
A szakember egy konkrét példát is felhozott annak bizonyítására, hogy Schumacher számára tényleg nagy segítséget jelentett az első évei során az autójába szerelt sebességmérő. Az 1994-es Spanyol Nagydíj egyharmadánál autójának gváltója ötödik fokozatban ragadt, de a német nem állt félre, ehelyett a mutatók állását figyelve és korábbi tapasztalatait alapul véve egyetlen sebességfokozat használatával is versenyképes tempót tudott kiépíteni, amivel végül a 2. helyre hozta be a Benettont.
