A Jaguar és a mindig szókimondó playboy, Eddie Irvine 2001 eleji csörtéjének felidézésére az szolgáltatta az apropót, hogy abban az évben éppen ezen a napon elégelte meg az istálló akkori csapatfőnöke, a nem sokkal később a tengerentúlra visszatérő Bobby Rahal versenyzőjének viselkedését, s tette helyre nyilvánosan az ugró nagymacska autójáról a médiában panaszkodó korábbi világbajnoki ezüstérmest.
A történet persze jóval korábban kezdődött, hiszen Irvine már Jaguarhoz szerződésekor is meglehetősen sajátosan nyilatkozott a csapatban betöltött szerepéről: „Idén az lenne a feladatom, sokat panaszkodjak arról, ami nem jó. Remélhetőleg nem kell majd olyan sokat panaszkodnom...” – mondta akkoriban az észak-ír. Nos, csalfa remény volt ez részéről, hiszen a Jaguar a mezőny leggyengébb autói közé tartozott, s csak kétszer tudott vele pontot szerezni – igaz, ezek egyike legalább egy monacói 4. hely volt, mely egyértelműen a szezon fénypontjának bizonyult.
Irvine így aztán a következő évben is korán kezdte a panaszkodást, többek közt úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy „nehéz lenne olyan rosszul teljesíteni, mint tavaly, ha viszont mégis sikerül, megérdemlünk egy jó nagy rúgást.” Az új autót kipróbálva aztán ezek a „remények” is szertefoszlottak, hiszen a korábbi Ferrari-pilóta az R2-est lassúnak találta, s úgy érezte, a csapat személyi állománya sem megfelelő:
„Rengeteget dolgoztunk, de nem tettünk meg mindent, amit kellett volna. Az autónk túl lassú, s a háttér sincs rendben. Szerelőket és mérnököket veszítettünk el, jó embereket, és bár jöttek is a helyükre néhányan, még több megfelelő személlyel kell pótolnunk őket” – nyilatkozta 2001 februárjának közepén, egyedül az új főtanácsadó, Niki Lauda személyével kapcsolatban mondva néhány pozitív dolgot.
A sajtóban azonnal szárnyra kapott a hír, hogy a Jaguar meg akar szabadulni Irvine-tól, amire csak ráerősített, hogy bár két szerződtetett versenyzővel és egy tesztpilótával is rendelkeztek, mégis megkörnyékezték a Prost teszterét, Pedro de la Rosát, aki hamarosan alá is írt a Jaguarhoz – mindössze napokkal Irvine kritikáját követően.
Mint az később kiderült, a spanyol nem Irvine, hanem Burti ülésére jelentett veszélyt, ami négy futam elteltével realizálódott is, hiszen a Jaguar a San Marinó-i Nagydíj után lapátra tette a később Spában immár a Prost színeiben életveszélyes balesetet szenvedő brazilt. Ettől függetlenül Irvine is megkapta a magáét, hiszen Bobby Rahal csapatfőnök gyakorlatilag nyilvánosan felszólította, hogy fogja vissza magát:
„Úgy gondolom, hogy egy kissé belénk akart csípni, hogy tudjuk, mit kell megtennünk érte. Nem tudom, talán a kritikákon keresztül akarja motiválni a csapatot. Láttam már egyesektől hasonlót, de sosem éreztem ezt igazán pozitív módnak arra, hogy valaki embereket motiváljon” – mondta Rahal.
Irvine persze nem hazudtolta meg önmagát, s a szezon későbbi részében sem fogta vissza magát, ha nyilatkozni kellett. Azon felvetés kapcsán, hogy a csapatának problémái vannak vele kapcsolatban, mindenesetre hárító álláspontra helyezkedett: „Ez egy hihetetlen fikció! Őszintén szólva, JK Rowling jobban teszi, ha figyel egy kicsit, mert vetélytársa támadt a Booker-díjra” – mondta ekkor a Harry Potter-történetek „mesésségéhez” hasonlítva a konfliktusokról szóló felvetéseket.
