A mai Retro főszereplője Peter Revson, aki 1939-ben ezen a napon született New Yorkban. Mivel az F1-be utána érkező Mario Andretti a mai Horvátország területén látta meg a napvilágot, így Revson a jelenlegi utolsó amerikai születésű pilóta, aki világbajnoki futamon a dobogó tetején állhatott. Persze az ő gyökerei is messzire vezetnek vissza, hiszen nagyapja, Samuel Morris Revson egy Oroszországban élő zsidó volt, aki az 1900-as évek elején emigrált az Egyesült Államokba.
Három fia a Revlon nevű kozmetikai vállalat alapítói lettek, és egyikük gyermekeként született meg 1939-ben Peter Revson, akinek végül egészen más életutat szánt a sors, semmint hogy tovább folytassa a családi vállalkozást. Illatszerek helyett ugyanis a benzingőz fertőzte meg, amiben fontos szerepet játszott a Cornell Egyetemen megismert csoporttársa, Timmy Mayer, aki egészen véletlenül annak a Teddy Mayernek a testvére volt, aki később a McLaren F1-es istálló első emberévé vált.
Az egyetem elvégzése után Peter és Timmy Hawaii-on kezdtek versenyezni, majd 1963-ban komolyabb lehetőségek után kutatva Európa felé vették az irányt. A következő év azonban igazi érzelmi hullámvasút volt Revson számára. Eredményeinek köszönhetően 1964-ben megejthette F1-es debütálását a Reg Parnell által indított Lotusban, ám ugyanabban az évben Timmy Mayer életét vesztette a Tasman Series egyik futamán.
Revson pályafutása pedig ismét irányt váltott, hiszen a rövid F1-es szerepvállalás után hátat fordított a sportnak és hosszú évekre visszatért Amerikába, ahol a Can-Am sportautóversenyeken ért el kiemelkedő eredményeket, miközben ötször rajthoz állt az Indy 500-on is. Ekkor már a McLarennel is kiépítette kapcsolatait, ahol Teddy Mayer átvette az irányítást, és az ő autójukkal ért el pole-t, a futamon pedig második helyezést az 1971-es 500 mérföldesen.
Ám nem is csak a pályán lehetett büszke eredményeire, hanem magánéletében is - hazájában igazi sztárpárt alkotott Marjorie Wallace modellel, aki 1973-ban a Miss World szépségversenyt is megnyerte.
Megérett az idő az F1-es visszatérésre, egy a Tyrrellel tett 1971 végi beugrást követően Revson az 1972-es szezont már a McLarennél kezdte meg, és azzal együtt is az 5. helyen végzett az év végén, hogy három futamon nem állt rajthoz.
Az igazi áttörést azonban 197 hozta meg - Revson ezúttal már csapattársát, Denny Hulme-ot is legyőzte, ráadásul két kaotikus versenyen is nyerni tudott. A Brit Nagydíjon, amelynek rajtjánál Jody Scheckter okozott tömegkarambolt, az amerikai az F1 50. futamgyőztesévé vált, majd pedig a Kanadai Nagydíj végén is őt hozták ki győztesen a versenybírók, miután a meggondolatlanul pályára küldött biztonsági autó összekeverte a mezőnyt.
Ám hiába a régi ismeretség, Revson és Mayer között egyre több feszültség is kialakult, ennek eredményeként pedig az amerikainak távoznia kellett az év végén, helyet adva ezzel az 1974-re érkező Emerson Fittipaldinak.
Ő maga azonban tovább üldözte az F1-es álmot és leszerződött a Shadow csapattal, a velük töltött ideje viszont nagyon hamar tragikus véget ért. Két erős időmérő és kieséssel végződő futam után a Dél-Afrikai Nagydíj előtti teszten autójának felfüggesztése eltörött, ami így nagy sebességgel a szalagkorlátba csapódott, és a Shadow azonnal lángra lobbant. Bár a pályabírók és pilótatársai gyorsan ki tudták őt szabadítani az autó fogságából, ekkor már késő volt. Peter Revson 35 évesen életét vesztette, és már nem is ő volt az első a családban, akivel hasonló történt, hiszen testvérével, Douglasszel is egy versenyautóban történt baleset végzett 1967-ben Dániában.
