Az akkor még „csak” kétszeres világbajnok Niki Lauda először 1979-ben döntött úgy, hogy visszavonul a Formula-1-től – a Brabham színeiben egymás után második meghibásodásoktól és kiesésektől terhelt szezonját futotta, amikor úgy döntött, hogy ezt az évet már nem is fejezi be. Az osztrák versenyző a Kanadai Nagydíj edzésén hagyta ott a két évvel később Nelson Piquet-vel világbajnoki címig jutó istállót, s a civil élet felé vette az irányt.
Lauda nem sokkal korábban, 1979 tavaszán alapította meg a Lauda Air légitársaságot, mely kezdetben egyáltalán nem volt sikeres, olyannyira, hogy Lauda csak azzal tudta megmenteni a céget (és jelzálogosított házát), hogy visszatért a versenypályára. A társaság 1985-ben, az immár háromszoros bajnok osztrák második visszavonulását követően kezdett sugárhajtású gépekkel repülni, innentől kezdődik igazán a Lauda Air története.
A kezdetben chartergépeket üzemeltető cég 1986-tól menetrendszerinti járatokat is indíthatott, 1990-re pedig már világszerte repültek a társaság gépei. Lauda elsősorban a szolgáltatás minőségére figyelt oda nagyon, a három legfontosabb szempont a tiszta kabin, a barátságos személyzet és a jó étel volt – a menü egy kiváló bécsi étteremből származott. 1991-ben aztán bekövetkezett a katasztrófa...
Május 26-án a Bangkokból Bécsbe induló, Wolfgang Amadeus Mozartról elnevezett Boeing 767-es nem sokkal a felszállás után a sugárfék meghibásodása miatt éles zuhanásba kezdett, s a nagy sebességtől még a levegőben darabokra szakadt. A 223 halálos áldozatot követelő tragédia a társaságot, s Laudát személy szerint is megrázta.
Az egykori versenyző, aki maga is rendelkezett repülési engedéllyel utasszállítókra, sőt gyakran be is ült gépei pilótafülkéjébe, szerette volna élesben rekonstruálni a történteket, ám a Boeing figyelmeztette, hogy ezt nem lehetne túlélni – ezzel tulajdonképpen elismerték, hogy az elhunyt pilóták semmilyen hibát nem követtek el, miután a végzetes meghibásodás bekapcsolta a sugárféket.
A társaság azonban annak ellenére, hogy nem az ő felelősségük volt a tragédia, mely egyúttal a 767-es géptípus első balesete volt, hanyatlásnak indult. Lauda végül el is vesztette a céget, mely 2000 végétől már az Austrian Airlines leányvállalataként működött tovább 2012-ig, majd a név 2013 márciusában tűnt el végleg az „égről” – az olasz alvállalat, a Lauda Air S.p.A. 2007-ben szűnt meg.
Lauda maga a Jaguar menedzsereként ekkor ismét visszatért a Formula-1-be egy rövid időre, majd 2003-ban ismét belefogott a nagy kalandba: Niki néven új társaságot alapított – vezetéknevét ugyanis nem használhatta, hiszen az az Austrian Airlines tulajdonában volt. A cég szinte az első pillanattól kezdve együttműködött az Air Berlinnel, Lauda pedig végül éppúgy elveszítette második társaságát, mint az elsőt az Austrian Airlinesszal szemben...
A két történet végkifejlete mégsem egyforma, hiszen a Niki az Air Berlin leányvállalataként a mai napig működik, sőt Laudát be is vették az igazgatótanácsba, miután elvesztette 50,1 százalékos tulajdonrészét a német társasággal szemben... Így aztán, bár már nem ő volt a tulajdonos, Lauda néhány évvel ezelőtti haláláig is gondoskodhatott róla, hogy a Niki szlogenjét minden egyes, az ő keresztnevét viselő járaton érvényesítsék: Az utas az első!
