A rallycross-os nyomvonalat felavató XRace nevű rendezvényre a Bánkuti MotorSport is meghívást kapott, amely két autóval és két pilótával képviseltette magát. A kilencszeres magyar bajnok Bánkuti Gábor megszokott Peugeut 206-osát, míg Zsipi Róbert Peugeot 306-osát terelgette körbe a rallycross legújabb versenypályáján.
A tanulságok között ezúttal ki kell emelni pozitívumokat és negatívumokat is. Mindenképp jó ötlet és kezdeményezés, hogy már meglévő, épített pályaautós ringeken alakítsanak ki egy alternatív, rallycross-os nyomvonalat, ám nem árt hozzá némi előzetes szakértelem és körültekintés a nyomvonal kialakítóitól. Persze ez csak egy tesztverseny volt, és a rendezők nagyon szimpatikus módon folyamatosan kikérték a pilóták véleményét, hogy min változtassanak, de hát ez nem változtat azon a tényen, hogy mindegyik résztvevő többmilliós értéket képviselő versenyautókkal érkezett a helyszínre, amelyek közül több is csúnyán leamortizálódott.
Sajnos köztük volt Bánkuti 206-osa is, amely ugyan sofőrjével együtt már sok minden látott (bejárták együtt szinte egész Európát), de olyan ugratót, vagy Bánkuti szóhasználatával élve: fekvőrendőrt, még nem, mint most a Slovakiaringen. A 206-os elejét az egyik leérkezésnél sajnos teljesen felgyűrte a talaj, a hűtő rátolódott a motorra, elkezdett spriccelni az olaj, a kis Peugeot pedig már állt is a lángokban! Mire sikerült teljesen eloltani, addigra rengeteg alkatrész megégett, úgyhogy jelentős anyagi kárral zárta a csapat (több más csapathoz hasonlóan) ezt a jó hangulatú bemutatóversenynek szánt show-t. Úgy néz ki, ez egy ilyen hétvége volt, hiszen egy másik helyszínen, az FIA Rallycross Világbajnokság angliai futamán négy autó is kigyulladt.
Zsipi Róbert Peugeot 306-osa kisebb károkkal megúszta a hétvégét, és ő be is fejezte a versenyt, amit a kétkerék-meghajtású kategóriából 16 induló közül csak nyolcan mondhatták el magukról a végén. Ő lett a hetedik.
Bánkuti Gábor (Peugeot 206)
"Ez most nagyon nem hiányzott őszintén szólva. Többször is égett már autónk a pályafutásom során, de ilyen hosszan még sosem. Ami bosszantó, hogy teljesen banális volt az egész, nem is ugrattam el nagyon, jó, ha 60 km/órával mehettem. A sok egyenes miatt azzal akarták megtörni a lendületünket a pályán, hogy a földes részre betettek két "ugratót", amiket én inkább fekvőrendőrnek neveznék. 50 centi magas volt az egész, utána megint 7 méter vízszintes felület, majd még egy 50 centis döccenő vissza le a földre. Ez a pályarész sajnos nagyon meggondolatlanul lett kitalálva, folyamatosan szaggatta a kocsikról az első lökhárítókat. Eleinte ezért én mindig nagyon óvatosan mentem fel és le erről az "emelvényről", de egyszer gondoltam egy nagyot, és bevállaltam nagyobb tempóval, elvégre versenyen voltunk, egy többezres tomboló nézősereg előtt. Elkapott a hév, és ez hiba volt, nem kellett volna. A leérkezésnél pont beakadt a kartervédő eleje, és az autó egész orrát hátratolta jó 20 centivel. A hűtőt beletolta az olajszűrőbe, elkezdett spriccelni az olaj, és a légbeömlő szépen begyulladt. Pillanatok múlva már 40 centis lángok csaptak föl a motorháztető fölött, és legalább 4-5 poroltót elhasználtunk, mire sikerült teljesen eloltani a tüzet. Úgyhogy picit látványosabbra sikerült ez a show, mint szerettük volna! Ez rögtön az időmérő második körében történt, de voltak, akik jártak rosszabbul is, szabdalta a pálya a kocsikat rendesen. Amúgy maga a rendezvény jó hangulatos volt, volt nagy csinnadratta, kivetítők, sok néző stb., és a végén a győztes akkora kupát kapott, amekkorát mi az év végén sem. Szóval a körítés jó volt, a pályán viszont mindenképp kell még csiszolniuk, bár most az autók is csiszoltak rajta sokat! Én tanultam ebből az esetből is, mindig tanul az ember valamit, de ez most elég fájdalmas tanulópénz volt, mert tetemes a kár. Valószínűleg újra kell építeni az autó egész elejét. Máriapócsig két hetünk van, és nem szokásunk kihagyni versenyeket, nem most szándékozzuk ezt elkezdeni. Megpróbáljuk minél gyorsabban összeszedni magunkat és összeszerelni a gépet."
Zsipi Róbert (Peugeot 306)
"Én annyira szerencsére nem törtem össze a kocsit, csak amortizáltam, a tükröt hagytam el, illetve a pályát szegélyező bójákat rendeztem arrébb úgy háromszor. Úgy voltam vele, hogy nemrég adták át a pályát, most még lehet rajta alakítani picit a saját ízlésünknek megfelelően! Igazából nagyon használt gumikon mentünk végig, mert nem volt tétje számunkra a versenynek, ezért próbáltunk lehetőleg spórolni, amin lehet. A használt gumikon az autó eléggé csúszott, én viszont próbáltam vele gyorsan menni, és ebből lett egy-két hiba. Amúgy pedig egy brutálisan gyors pályát hoztak össze a szlovákok. A nagy része a Slovakiaringen van, amihez két földes szakaszt adtak hozzá, igazából csak ezek törték meg a lendületet, így nagyon sokat számított, hogy kinek milyen erős az autója. Én a 306-ossal több helyen ötödikbe mentem padlógázon, és azt éreztem, hogy ott a vége, ennél nincs tovább. Úgyhogy ez eleve meghatározta kicsit az erőviszonyokat, de természetesen én sem vagyok még egy top pilóta szintjén, sokat kell még tanulnom, és erre nagyon jó alkalom volt ez a verseny is. A mi kategóriánkban, a kétkerék-meghajtású autók között 16 induló volt, ebből nyolcan értünk célba, én lettem a hetedik. A döntőben az utolsó 20 méteren sikerült megelőznöm egy riválisomat, de neki technikai gondja akadt. Több autót is csúnyán leírtak, csak az ugrató három áldozatot is szedett magának, amiből sajnos Gábor 206-osa lett az egyik. örülök, hogy én egy darabban hazahoztam a 306-ost, és közben sokat tudtam vele menni, gyakorolni, hiszen ez volt most a lényeg. A körítés és a show szenzációs volt, amúgy a szervezés és a pálya hagyott még némi kívánnivalót maga után. Kicsit vontatott volt még minden, de ez érthető, hiszen ez volt az első rallycross verseny ezen a pályán. Én jól éreztem magam, és hasznos tapasztalatokkal gazdagodtam."
