A mezőny száraz gumikon rajtolt el a szakadó esőben, és Gábor az 5.-ről az 1. helyre jött előre, ám a végén, részben egy balszerencse, részben a saját apró hibája folytán mégsem ő örülhetett a győzelemnek. Be kellett érnie a 4. hellyel, miután beragadt egy műszaki hiba miatt, a pályán megálló ellenfele mögé.
Amit viszont addig a pontig művelt az esőben, a száraz gumikon, az egyszerűen tanítanivaló volt. Sorra hagyta maga mögött riválisait, köztük Luigi bivalyerős bérelt Skodáját, akit egy nagyon tiszta és szép, okosan felépített manőverrel előzött meg. Gábor köztudottan hatalmas esőmenő, hiszen már számtalan alkalommal bizonyította pályafutása során, minél extrémebbek a körülmények, ő annál inkább elemében van. Nedves pályán él, mint hal a vízben. Talán a vízilabdás, talán az úszó múlt teszi, ki tudja?! De leginkább egyszerűen csak tehetséges.
A Bánkuti MotorSport pilótája néhány éve az osztrák Eb-futamon - ellenfelei teljes megdöbbenésére - még kvalifikációs előfutamot is nyert zuhogó esőben, Európa legjobb Super1600-as versenyzőit és versenytechnikáit maga mögé utasítva. Ez a mostani, RabócsiRing-i esőmenés is csak az akkori produkcióval említhető egy lapon, ez is, az is mestermunka volt. Kár, hogy tolatnia is kellett! Ez körülbelül olyan, mintha a 100 méteres gyorsúszásban valaki 10 métert menetiránnyal szemben tenne meg, háton úszva - nem egészséges és nem javít az esélyeken! A 4. hely nem rossz, de Gábor kilencszeres magyar bajnokként mindig a győzelemre tör, és ehhez most nagyon közel állt. Érthető, ha a futam leintése után nem a boldogságban úszott!
Bánkuti Gábor (Super1600, Peugeot 206 Maxi, 4. hely)
"A döntőre leszakadt az eső, de már fent álltunk a rajtrácson, úgyhogy slick gumikon rajtoltunk el a zuhogó esőben. összességében egy nagyon jó verseny volt, csak a végeredményt sajnálom, és azt, hogy a végén nem tudtunk egy jobbat versenyezni. Úgy gondolom, hogy olyan extrémmé váltak a körülmények, hogy le kellett volna állítani a döntőt (vagy még inkább a zuhogó esőben el sem kellett volna száraz gumikon rajtoltatni), és lehetőséget kellett volna adni a versenyzőknek, hogy a körülményeknek megfelelő gumikkal fussák le az OB, ráadásul CEZ futam döntőjét."
"Nagyon szeretek esőben menni, de így, a száraz gumikon, ez balesetveszélyes volt, és szó szerint egy túlélőversennyé változott. Persze mindenkinek ilyen volt a pálya, úgyhogy a körülmények egyenlőek voltak. Az elején egy biztonságit rajtoltam, és inkább hagytam, hogy elmenjen Panhauser, mert a nap korábbi részében láttuk, hogy ő szereti odatenni magát, és nem bánja, ha törik az autó. Ãgy az 5. helyen fordultam el, de hátul, a saras részről már a 3. helyen jöttem ki, majd hamarosan már 2. voltam, és elkezdhettem Luigit üldözni a győzelemért."
"A következő körben a saras részen sikerült elkezdenem egy szépen felépített támadást, amit három kanyarral később, az aszfalton sikerült befejeznem, így átvettem a vezetést. Utána rögtön kaptam egy hatalmas pofont tőle - mint már említettem, szinte az irányíthatatlanság határán autóztunk a száraz gumikon -, úgyhogy kiforgatás határán voltam a célegyenesre ráfordítóban, de sikerült összeszednem az autót. Utána is űzött rendesen, közben pedig Nitro lerobbant a hátsó csiki-csukiban, ami később - mint kiderült - a vesztemet okozta. Az utolsó körben sajnos pont becsúsztam az álló autója mögé, tolatnom kellett, közben Luigin kívül Ujházi és Szecsődi is elment mellettem, úgyhogy a 4. helyen értem célba."
"Egészen érdekes verseny volt, most sok jó és sok rossz érzés kavarog bennem. Ami mindenképp pozitívum, hogy ha csak néhány körön keresztül is, de a miénknél jóval erősebb autók előtt tudtunk menni a döntőben, amivel úgy gondolom, hogy ismét bizonyítottunk. Luigi Skodája nagyon erős, száraz pályán nem tudtunk vele mit kezdeni, de az esőben nem jött ki annyira a lóerő-különbség, és jó csatát tudtunk vívni vele. S bár az ellenfelek dicsérő szavai jól estek, pl. Luigitól: "™Gábor, esőben gyorsabb voltál"™, de mégis. Esőgumin sokkal élvezetesebb lett volna. Nemcsak nekünk versenyzőknek, hanem főleg a nézőknek"
"Aminek szintén nagyon örülnünk kell, hogy a motorunk még az első nap edzésén hajszál híján rögtön tönkrement, ami hatalmas érvágás lett volna. De ezt szerencsére időben észre vettük, és kellő tapasztalatunknak köszönhetően ki tudtuk küszöbölni, meg tudtuk előzni a nagyobb bajt. Úgy gondolom, hogy minden, ami ez után jött, egy ajándék volt, aminek örülnünk kell. A döntő utolsó körében sajnos becsúszott ez az egy hiba, legközelebb máshogy csináljuk majd, elöl is egy kicsit óvatosabbak leszünk. A következő versenyről remélhetőleg boldogabban fogunk hazatérni, mint most. De semmi gond, van még hat forduló hátra, megpróbáljuk az elveszített hét pontot visszahozni."
