Előre lépne - Tassi Attila erősebb mezőnyben is bizonyítana

Berobbant a hazai autós gyorsasági bajnokságba a mindössze 13 éves pilóta, a 2013-as Suzuki Kupa keretein belül egy alkalommal versenyt is tudott nyerni, a pódiumon szinte már hazajáró vendég volt. Pedig az ellenfelek nagyobbrészt nem kortársai, hanem a korábbi esztendőkben a versenypályákon edződött felnőttek voltak. Interjúnk során elsőként arra voltunk kíváncsiak, Attila szerint mivel magyarázhatóak a tavalyi év kiugró sikerei?

- Az első esztendő tanulóév volt a számomra, de tavaly már egy új istálló, az RCM színeiben indultam. Itt profi körülmények között kezdtem el felkészülni, és ez érződött is az elért eredményeimen. Csuti László, a csapatvezető például maga mutatott a pályán dolgokat, ment előttem és mögöttem is, miközben folyamatosan oktatott. Elkezdtünk videókat elemezni, ebben Nagy Dánielnek, a tavalyi legjobbnak köszönhetek sokat, de elmerültünk a telemetria rejtélyeiben is, utóbbiban Kovalovszky Róbert volt a segítségemre. Szabad hétvégéimen elég sokat, akár 8-10 órát gyakorolok a szimulátoromon, emellett részt veszek a Fit4Race programban, ahol Matics Zsolt segítségével mentális és fizikai felkészítést kapok. Elengedhetetlen volt persze a tökéletes technika is, amit a csapat biztosított, no meg a tény, hogy a tanulás mellett csak a versenyzésre kellett összpontosítanom. Azt hiszem, ezekkel a dolgokkal lehet magyarázni azt a stabil teljesítményt, amit tavaly nyújtani tudtam, és amellyel végül második lettem a Suzuki Kupában.

- Idén az RCM Kupában folytatod, amelyben erősebb autókkal és a tavalyinál keményebb ellenfelekkel kell megküzdened. Ez mekkora kihívást jelent majd?

- Valóban, az 1,3-as motorok helyett 1,5-ös erőforrások kerültek a kocsikba, de ez nem jelent akkora nehézséget, mint megbirkózni az átalakult mezőny többi résztvevőjével. Több bajnok is akad ugyanis az idei szériában, akik nagyon erős ellenfelek. Nagy Dániel, Tim Gábor vagy Hatvani Bálint legyőzése nem lesz egyszerű feladat, de azt gondolom, nem is lehetetlen vállalkozás. Én minden tőlem telhetőt megteszek az újabb jó eredményekért, folytatom a tavalyi felkészülési programomat és ott leszek valamennyi futam rajtrácsán, remélhetőleg valahol az első kockákban.

- Beszélgetésünk időpontjában már túl vagyunk két hétvégén, amelyek változatos körülmények között zajlottak. Mesélnél ezekről?

- A bajnoki szezon esős időjárással kezdődött, de a 4. helyet így is el tudtam csípni az időmérőn, végül a nyitófutamon ugyanitt végeztem, ami ahhoz képest, hogy túlerőltettem a technikát és elmelegítettem a gumikat, szerintem szép eredmény. A második versenyen aztán az első kanyarban belekeveredtem egy közelharcba, és a lökdösődésben úgy elment az autóm futóműve, hogy szélárnyékban is leszakadtam az előttem haladóktól, így egy helyet visszaesve 5. lettem.

- Aztán következett a WTCC-hétvége. Ez hogy sikerült? Jelentett valamit számodra több tízezres közönség előtt menni és világsztárokkal együtt szerepelni?

- Még soha nem versenyeztem ennyi ember előtt, de nagyon jó volt látni a tömött lelátókat. Michelisz Norbival, Yvan Mullerrel és Sebastian Loebbel egy rendezvényen szerepelni óriási dolog, még akkor is, ha a feszített program miatt csak futólag látja őket az ember. Ami az eredményeimet illeti, sajnos nem ez volt a legjobb hétvégém, ugyanis az időmérőn a Mansell-kanyarban a vizes műfüvön megpördültem és sikerült alaposan összetörnöm az autómat. A profi háttér szerencsére segített és a pár órával későbbi versenyen már az APEX Racing jóvoltából kölcsönadott autóval teljesíthettem a futamot. Ezúton szeretném itt is megköszönni a csapatnak a rugalmas, segítőkész hozzáállást. Így a hétvége első versenyén az 5. helyen végeztem. A következő nap sem volt igazán szerencsés számomra, mivel újra egy ismeretlen autóval kellett rajthoz állnom és az esős időjárás is hátráltatott az előrébb jutásban, sajnos többször kicsúsztam, ezért csak a 7. helyen tudtam célba érni.

- Ugye nem tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy ezek után mindenképpen javítani szeretnél a folytatásban?

- Jelenleg ötödik vagyok a bajnokságban, de nem adom fel, hogy utolérjem az élmezőnyt. Különösen, hogy a kedvenc pályám, a Slovakia Ring következik. A Hungaroringet is szeretem, de a szomszédban több az egyenes, a technikás kanyar, ráadásul az elhelyezkedése is csodálatos. Bízom benne, hogy előrébb tudok lépni, ezzel tartozom magamnak és mindazoknak, akik támogatnak a versenyzésben: a szüleimnek, a csapatnak, és a szponzoroknak egyaránt.