Nemrég, október közepén nyílt meg a legújabb budapesti gokartpálya, a budafoki Gokart Aréna testvére, a Gokart Sportaréna a Papp László Sportaréna parkolóházában – a helyszínválasztásért rögtön piros pont jár, hiszen a városközponthoz közeli, könnyen megközelíthető autóval és tömegközlekedéssel is. A Formula.hu is felkereste a pályát, hogy megtudjuk, milyen helyszínnel bővült a fővárosi kínálat.
Télen gokartozni? Ez tényleg keveseknek jut eszébe, erről tanúskodik a pálya alacsony foglaltsága és kis forgalma is. Igaz, ebben szintén szerepet játszik, hogy a reklámkampányt még nem kezdték el, de a gokartozásra elsősorban nem téli sportként gondolunk. Mivel a pálya egyik fala nyitott, bennünk is felmerült a kétely: nem fogunk ráfagyni a gokartra az évnek ebben a nem túl kellemes szakaszában?
Aki emiatt ódzkodott eddig a téli gokartozástól, megnyugodhat, egy őszi kabát bőven elegendő, a vezetés elég intenzív testmozgás ahhoz, hogy az ember ne érzékelje a hideget, kesztyűt pedig a pálya ad a vendégeknek. Kiizzadva a menetek között sem fogunk megfázni, hiszen vissza lehet térni a fűtött váróba, ahol annyi asztalt és széket felállítottak, hogy egy egész iskolai osztály elférne.
A pálya legfeljebb nyolc gokartot tud egyszerre csatasorba állítani, melyek Sodi RX7 típusú, 270 cm3-es motorral felszerelt gépek. Mind a 15 lóerejüket még nem engedték szabadon, egyelőre állítgatják őket, hogy minden gokartot azonos teljesítményre hozzanak. Mondhatnánk, hogy korán érkeztünk, hiszen erejük már a két ünnep között nagyot fog ugrani, miután kiszerelik a regulátorokat, nagyjából 13 lóerőre. Ez a szám nem csak nagynak tűnik, ennyire izmos gokartokat kevés pályán találni, vagy kisebb motorral rendelkeznek, vagy leszabályozva hagyják őket – itt annak kedveznek, aki azért megy gokartozni, hogy megtapasztalja az erőt.
Másban is megnyilvánul, hogy a Gokart Sportaréna nemrég nyitott, amikor ott jártunk, például a világítást szerelték. A pálya fokozatosan épülget, Schreiber László, az egyik tulajdonos elmondta, hogy sárga és kék fényjelzéseket szerelnek fel, több zászló lesz, dobogót építenek, hogy a hangulat minél jobban átadja egy valódi autóversenyét.
A gokartok erejét és sebességét 9 és fél lóerős formájukban sem keveselltük a 400 méter hosszú vonalvezetésen: miután pár kör után belerázódunk, nem félünk a gázra lépni, a kanyargós szakaszok viszont megdolgoztatnak minket, mert a parkolóház műgyanta borításán a gép sokat csúszkál. Ahogy egy gokartpályán lennie kell, van gyors szakasz, ahol gázon állva fűzzük át magunkat a kanyarokon, kitapasztalandó fékezési pontok, van sikán és U-kanyarok, ahol kiszélesedik a pálya, így lehetőséget kínál az előzésre.
A pályavonalat könnyű megjegyezni, de természetesen megvannak a fortélyai, minden körben és menetben újabb módot találunk arra, hogy lefaragjunk a köridőkből, és közelebb kerüljünk a 31,6 másodperces pályacsúcshoz. Egyes gokartpályák beleesnek abba a hibába, hogy az ezt mutató kijelzőt félreeső, távoli pontra szerelik fel, ezért lehetetlen kibogozni anélkül, hogy elvonná a figyelmünket. Itt a kijelzőt praktikus és közeli helyre helyezték, így nem csak a sasszeműek tudnak egy pillantással kiigazodni azon, épp milyen kört mentek, és mennyi idő van még hátra a menetből. Monitor a váróteremben is van, a személyzet pedig készségesen kinyomtatja minden menet után a körökre lebontott eredményt.
Jó szórakozás gokarttal csak körözgetni is, de aki már versenyzett a barátaival, ritkán éri be az előzővel. Ezt a lehetőséget itt Forma-1 csomagnak hívják, két 8 perces szabadedzésből, 5 perces időmérőből, végül pedig 12 perces futamból áll, melyek mindegyike között – persze a kis forgalomból fakadóan is – kényelmesen jutott időnk pihenni, megosztani egymással a tapasztalatokat. Minden menetben visszaülhettünk a megszokott gokartba, vagy cserélgethettünk, ha úgy akartunk – nagy bónusz, mert ilyet nem tapasztaltunk még, hogy a verseny rajtrácsára is úgy rendezték sorba a gépeket, hogy mindenki ugyanazt kapja újra. A végén a legjobb három helyezett éremmel távozhat jutalomként.
A verseny – ez újabb előny olyan pályákhoz képest, ahol repülőrajttal oldják meg – állórajttal indul, viszont hátrány, hogy felvezető kör nélkül. Kihűlt gumikkal jobban kell figyelni saját magunkra, mint arra, hol előzzük meg a többieket. Persze, hogy ennek én ittam meg a levét: mikor jobban odaléptem a gázra az egyik U-kanyarból kijövet, hogy közelebb kerüljek az előttem levőhöz, félig megforogtam, és elsodortam az egyik mögöttem érkezőt.
Bár a pályán épp minimális személyzet volt, a gyorsaságuk így is dicsérendő: ekkor és a hasonló esetekben pillanatok alatt a helyszínen teremtek, hogy hátratoljanak minket a gumifaltól, mivel a gokartokban nincs rükverc. Az indulás előtt is korrekt eligazítást tartottak a tudnivalókról, ami fontos volt, hiszen a csapatban többen is voltak, akik először ültek gokartban.
Ami az árakat illeti, a budapesti gokartpályák általában nagyon hasonló tartományban mozognak: a Gokart Sportaréna sem lóg ki a sorból, és olcsóbb szolgáltatást sem igazán találunk, különösen, ha nem akarunk a város távoli részeibe utazni. Egy egyszerű 8 perces menet ára 2000 Ft, ha többre befizetünk, arányosan olcsóbb, a Forma-1 csomag pedig, amelyhez minimum három résztvevő szükséges – persze versenyezni annál élvezetesebb, minél többen vagyunk – fejenként 7500 Ft-ba kerül.
Mindent összevetve csak jó hír lehet, hogy a gokartozni vágyók rendelkezésére álló paletta olyan hellyel bővült Budapesten, melyet érdemes felkeresni – és levontunk egy fontos tanulságot is, hogy a téli gokartozástól senkinek sem szabad visszariadnia.
