Az aggódó hangokat ugyan érthetőnek nevezte, Wolff mégis úgy véli, a sport természetéből fakadóan mindenki alkalmazkodni fog a változásokhoz.
A 2026-os idényben az erőforrások teljesítményét egyenlő arányban generálja majd belsőégésű és elektromos energia, miközben a sport történetében először aktív aerodinamikai elemek is helyet kapnak az autókon.
A szimulációk szerint ugyanakkor hosszú egyenesekkel rendelkező pályákon – például Monzában – előfordulhat, hogy az autók elektromos energiája elfogy, és csak a hagyományos hajtással tudnak körbeérni, ami akár egyes pesszimista előrejelzések szerint az F2-es autók szintjére csökkentheti a teljesítményüket.
„Úgy gondolom, hogy a rajongóknak élvezniük kell a Formula–1-et, és a sportnak hűnek kell maradnia önmagához” – mondta Wolff.
„A legjobb versenyző és a legjobb autó nyer, amit pedig nyújtanunk kell, az jó versenyzés. Néhány autóval jó móka volt a versenyzőknek vezetni, de ugyanez igaz például a gumiabroncsokra is. Bizonyos értelemben mindenki hozzá fog szokni ehhez.”
„Ha a mai szimulációkat nézzük, nagyon nehéz pontosan tudni, hogy milyen lesz jövőre. Ez egy szuper kihívást jelentő új szabály, hogy az energiaszintek néhány pályán az egész kör alatt kitartsanak. Egyértelmű, hogy jelenleg ez még mindig kihívást jelent. Az innováció üteme óriási, és ez mindig is így volt az F1-ben. Úgy gondolom, hogy jó úton haladunk.”
„Ha megkérdezzük a versenyzőket, hogy milyen egy jó autó, akkor a legerősebb, legtapadósabb, 1000 lóerős, szívó V12-est, kevésbé kopó gumikkal fogják választani. Egyszerűen most egy másik korszakban vagyunk.”
