2003 augusztusában, az akkor 22 éves Baumgartner Zsolt élő példája volt annak, hogyan kell jókor jó helyen lenni. Az akkor még a Formula-3000-ben pallérozódó magyar versenyzőt csak pár héttel korábban nevezte meg tesztpilótájának a Jordan, ennek nyomán pedig amikor a Magyar Nagydíj szabadedzésén balesetben bokasérülést szerző Ralph Firman nem tudta folytatni a hétvégét, kézenfekvő volt, hogy Baumgartnert ültetik a helyére. A döntést meghozó csapatfőnököt, Eddie Jordant kértük meg podcastunkban, hogy idézze fel az akkori emlékeket.
„Akkor és ott nagy volt a kavarodás, mert megtörtént a baleset, gondoskodnom kellett Ralph Firmanről, de gondolnom kellett az autóra is, hogy a mérnökök és a szerelők időben újjáépítsék. Aztán pedig foglalkoznom kellett azzal az óriási felhajtással is, amit ez okozott Magyarországon” – mondta. „Hatalmas siker volt, az biztos, azonban egyetlen versenyző, legyen az akár Senna vagy Schumacher, nem változtatja meg a csapat és a munkatársak életét. Zsolttal kapcsolatban az volt az egészen csodálatos, hogy olyan volt, mintha friss levegő érkezett volna. Fiatal volt, alázatos és gyors. A csajok imádták, a csapat is kedvelte őt. Mindenki odáig volt érte. Szerintem nagyon jó példa volt az országotok számára. A magyaroknak büszkének kell lennie arra, ahogyan viselkedett, ahogyan beilleszkedett a csapatba és amilyen profin bonyolította például az interjúkat. Mindent korrekten csinált, annyira örültem neki, mintha a saját fiam lett volna. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó példát mutatott Magyarországnak a viselkedésével és azzal, amennyire professzionálisan vezetett.”
A magyar versenyző végül a Hungaroringen és a következő állomáson, Monzában állt rajthoz a Jordan színeiben, mielőtt Firman visszatért az autóba, ám 2004-re a Minarditól már teljes szezonra szóló szerződést kapott. Bár ritkaságszámba ment, amikor az USA Nagydíjon a sok kiesőből profitálva pontot szerzett a csapatnak, az év végén távoznia kellett, és ezzel véget is ért 20 nagydíjrajtot felölelő F1-es pályafutása. Jordan meglátása szerint azonban nemcsak a mezőny hátsó felében szükséges szponzori támogatás hiánya miatt volt képtelen a magyar versenyző hosszabb időre megvetni a lábát a királykategóriában.
„Meg voltam lepve, mert nem gondoltam, hogy Zsolt ennyire jó pilóta! Egyike volt a sok fiatal, nagyon-nagyon tehetséges versenyzőnek, de túlságosan rendes volt. Nagyszerű személyiség volt, nem volt arrogáns, mindig udvarias és kedves volt. Nem tudom, hogy manapság mi a helyzet vele, de feltételezem, hogy egy nagyon finom egyéniség lett belőle, mert csodálatos, nagyszerű személyiség volt már akkor is. Viszont, mint tudjuk, a sportemberek nem ettől válnak naggyá… A sportemberek önimádóak, arrogánsak, őrülten magabiztosak, akik gyakorlatilag bármire képesek azért, hogy elérjék, amit akarnak. Zsolt olyan volt, mint Jean Alesi, Jarno Trulli, vagy mondjuk Damon Hill. Remek pilóták, de megvolt bennük minden? Úgy gondolom, hogy nem, akármit is csináltam velük… Ez nem úgy van, hogy valakinek van egy személyisége, amíg kisgyerek és iskolába jár, majd ez hirtelen megváltozik, amikor versenyautóba ül. Ez bizony nem így működik! Vannak emberek, akik tehetségesnek születnek, Zsolt biztosan ilyen volt, de sajnos csak kevés idő adatott meg neki, mert korlátozott mennyiségű pénz állt rendelkezésre, amelyből dolgozhattunk vele. Tudod, a Jordan Grand Prix olyan csapat volt, amely pénz nélkül nem élte volna túl, sok múlott a szponzorokon és azon, hogy mennyi pénzt hozott a pilóta. Zsoltnak megvolt a gyorsasága, a hozzáállása korrekt volt, az autóval kapcsolatos technikai dolgokhoz fantasztikusan értett. Azonban, volt egy apró picike dolog, ami nagyon hiányzott, ez pedig az egója volt.”
