Nemrég került a piacra Adrian Newey: How to build a car (Hogyan építsünk autót) című, önéletrajzi kötete, melyben szokatlan nyíltsággal beszélt arról a lélektani játszmáról, amely a Forma-1-es mérnökök között zajlik hétvégéről hétvégére. Egy szakember feladata ugyanis nem merül ki annyiban, hogy irányítsa egy modell tervezését, megépítését, majd fejlesztését, hanem komoly figyelmet kell szentelnie az ellenfelekre is: egyrészt elcsaklizni ötletes megoldásokat, másfelől kiszúrni a szabálytalan, vagy annak tűnő elemeket az autókon.
„Miután vége egy versenynek, minden autónak kötelező átesnie a gépátvételen, bizonyítva, hogy legálisan működtek” - írta a Red Bull terezője. „Miután ezek az ellenőrzések véget értek, az autók még egy órát állnak a parc fermében. Ha egy rivális csapat tiltakozni akar, azt ilyenkor teheti meg. Ez idő alatt komoly félrevezetés zajlik azon a területen, melyet mi csak ’ál-rajtrácsnak’ nevezünk. Az olyan mérnökök, mint amilyen én is vagyok, ekkor vehetik szemügyre az autókat, a csapatok szerelői pedig, amikor meglátnak egy szakembert a közelben egy rivális alakulattól - például engem -, körbeveszik a gépet, eltakarva azokat az elemeket, melyeket figyelek.”
„A Ferrari különösen érzékeny erre, amikor feléjük közeledek. Ennek eredményeként azt csinálom, hogy az autó egy olyan része felé veszem az irányt, amely kevésbé érdekel engem, ezzel magam után vonva a szerelőket, mint a méheket a mézre, az egyik fotósunk pedig le tudja kapni azt az elemet, amely igazán lényeges számomra. A Ferrari erre még mindig nem jött rá. Hogy őszinte legyek, az egész egy játék. Ha valóban kíváncsi vagyok egy autóra, meg kell várnom a verseny végét, amikor a parc fermébe viszik a gépeket, ahol senki sem nyúlhat hozzájuk egy órán keresztül. Gyakran az orrod előtt állítják le őket, s mivel az összes szerelő el van foglalva a pakolással, annyit nézheted az autókat, amennyit csak szeretnéd. Amint mondtam, ez az az időszak, amikor a csapatok tiltakozással élhetnek akkor, ha valami nem tetszik nekik az autón.”
