Legyen rájátszás
A NASCAR-ban 2004 óta használt rendszer lehetővé teszi, hogy az utolsó futamig kiélezett csata legyen a végső győzelemért. Oleg Karpov szerint az F1-ben a show jobb, mint régen, csak a bajnoki párharc nem hozza lázba az embereket. Amerikában az utolsó tíz futamon kieséses rendszer alapján működik a Chase, ennek alapján 2016-ban Nico Rosberg nem elégehetett volna meg négy második hellyel a szezon záró futamain, ahogyan egy évvel korábban Lewis Hamiltonnak is mindent bele kellett volna adnia nagy fináléig. Ez a rendszer amellett, hogy több, a jelenlegi rendszerben esélytelen pilótát is a tűz közelébe engedne, a csapatokat is arra ösztönözné, hogy folyamatosan fejlesszék autóikat. Persze az F1 nem NASCAR, és nem lehetne csak átmásolni az egész szisztémát, de kisebb módosításokkal működőképes lenne, a rajongók legnagyobb örömére.
Hasonló technika minden egyes csapatnál
Az ötlet nem új keletű, hiszen a Nemzetközi Automobil Szövetség korábbi elnöke, Max Mosley is e mellett kardoskodott bő tíz évvel ezelőtt. A Forma-1-en kívül nincsen más open wheel-bajnokság, ahol a csapatok mindegyike más és más technikával állna rajthoz, mint az IndyCar-ban, vagy a GP2-ben. Persze ez a sportág egyik lényegét, a folyamatos fejlesztési versenyt ölné ki, ráadásul az autógyártók sem tartanák vonzónak az egyenbajnokságot, de Valentyin Korunzij szerint a show érdekében, és az autóipar jövője miatt meg lehetne hozni ezt a döntést.
Két verseny egy helyett
Ez az egyik leggyakrabban előkerülő topik, legutóbb például Bernie Ecclestone tűzte zászlajára a témát. Az F1-gyel leggyakrabban párhuzamba állított, high-tech szériák, mint az IndyCar és a DTM már egy ideje próbálgatja a rendszert (utóbbi egész szezonra kiterjesztve), Nyikita Kiszeljov pedig úgy véli, hogy mindenki profitálhat belőle. A versenyzők, mert több alkalmuk lenne csatázni, a rajongók, mert izgalmasabban eltölthetnek egy szombat délutánt, és anyagi szempontól is kifizetőbb lenne, a megnövekedett televíziós jelenlét, és az ebből fakadó nagyobb bevétel miatt.
Oválversenyek bevezetése
A Forma-1 tizenegy éven keresztül versenyzett oválokon, igaz, nagyjából csak elméletben, ugyanis 1950 és 1960 között alig vett részt F1-es pilóta a naptár részét képező Indy 500-on. A sportág számára mindig is létfontosságú volt az amerikai jelenlét, amely a Haasszal, Austinnal, és egy tervezett második futammal erősebb lehet, mint valaha – ám az újvilág fiai számára, ha szóba kerül a versenyzés, minden másnál hamarabb eszükbe jutnak az oválok. Pat Symonds tíz éve azt nyilatkozta, hogy csak keményebb felfüggesztésekre lenne szükség, Dimitrij Afonin szerint pedig, ha a hagyományosan oválközpontú NASCAR rendez évente néhány versenyt hagyományos pályákon, miért ne működhetne ez fordítva az F1 esetében is?
Harmadik autó az újoncok számára az élcsapatoknál
Amikor a Marussia és a Caterham 2014 végén csődöt jelentett, ismét felmerült a háromautós csapatok ötlete. Persze egyből vita alakult ki az ötlettel kapcsolatban, mely csapatok engedhetik meg maguknak egy harmadik autó indítását, hogy ezért milyen juttatásokat kapnának, és így tovább. Jaroszlav Zagorec szerint ennél okkal fontosabb a hozzáállás, hogy a topautókkal megegyező technikában debütálhatnak az az új srácok. Így talán nem kellett volna kényszerévet töltenie Japánban Stoffel Vandoorne-nak, és Pierre Gaslynak sem kellene erre készülnie 2017-ben.
Vezessék maguk a pilóták az autókat!
Persze fizikailag így is teszik, de a mérnökök segítsége elengedhetetlen a megfelelő beállítások megtalálásához. A Forma-1 szabályalkotói tavaly meg is próbálták szabályozni a rádióforgalmat, de szezon közepére kiderült, hogy ezzel csak inkább ártottak a sportágnak. Andrej Szafronov azonban úgy véli, hogy kevés időt adtak a rendszernek, mely nem forrott ki eléggé. Az orosz szerint a pilóták rengeteget panaszkodnak ám ez cseppet sem javított a versenyek izgalmán, ezért úgy látja, hogy a szakembereknek olyan technológiákat kellene alkotniuk, melyek hiba esetén a pilóta nélkül is kijavíthatóak, vagy akár magát az autókat kellene egyszerűbbé tenni. Szafronov a MotoGP-vel állítja szembe a száguldó cirkuszt, ahol a versenyzők az egész versenytáv során magukra vannak utalva, és csak a bokszfalon megjelenő üzenetek jelentenek számukra némi tájékoztatást.
Legyen rövidebb a verseny
Bár a futamok távja hosszú idő óta 300 km/két óra körüli távban van megszabva, a mai világban minden a rövidség felé tendál. Még a legizgalmasabb nagydíj sem szegezi a képernyők elé a nézőket mind a 60-70 köre alatt, az átlagos nézőknél pedig ez az a pont, amikor csatornát váltanak. Legalábbis Alekszander Kabanovszkij szerint, aki példaként a ralikrossz-vb-t hozza fel. Ha a néhány körös, nonstop izgalmat szolgáltató futamok túl radikálisak, ott a MotoGP. 45 perc, folyamatos csata, pontosan a 21. századi igényeknek megfelelően. Ez szembe menne a Forma-1 tradícióival? A pontrendszerek is mindig változtak, egy középmezőnyben autózó pilótának manapság két szezonba kerül annyi egységet gyűjtenie, mint Juan Manuel Fangiónak egész karrierje során. Mindezek alapján a futamok távját 200, sőt, 150 kilométerben kellene meghatározni, amely igaz, hogy kisebb televíziós szereplést jelentene, de egyúttal az érdektelen rajongók száma is csökkenne, amellyel a hátrányt előnnyé lehetne változtatni.
Élversenyzők kiscsapatoknál
Ismét egy Max Mosley-ötlet, amely visszaköszön a listán, és mind közül talán a legradikálisabb. A brit anno úgy vélekedett, hogy azzal lehetne leginkább felkavarni az F1 állóvizét, ha Michael Schumachert egy Super Aguriba, Takuma Satót pedig egy Ferrariba ültetnénk, és így tovább. Gleb Kalanov egy olyan rendszert képzelt el, ahol a bajnokság első hat helyén végző pilótát hátra kell küldeni a Renault-hoz, a Sauberhez, és a Manorhoz, helyükre pedig jöhetnek a régóta bajnoki címre áhítozó pilóták, kezdve Fernando Alonsóval, Nico Hülkenberggel, vagy éppen Carlos Sainzzal. Ez egyrészt jót tenne a show-nak, másrészt a kiscsapatok is hasznot húzhatnának a bajnokokból. Hogy hangzik?
Most te jössz!
