A sokat látott Formula-1-es újságíró, Joe Saward kelt ki kissé magából a biztonságon a fejvédő elem révén mindenáron javítani akaró FIA és egyes pilóták ellen, szerinte ugyanis a sport kezdi átlépni azt a határt, ahol már túlságosan sterillé válik és nem sok minden különbözteti meg egy virtuális versenyzéstől. Alább idézett szavai reményei szerint ébresztőként szolgálnak majd az F1 számára, hiszen tetteikkel azt kockáztatják, hogy kiölik a sportból a példaképeket.
„Jelenleg elég sokat beszélnek az F1 veszélyeiről, ez pedig elsősorban annak köszönhető, hogy a Bianchi család nyilvánosan jogi lépésekkel fenyegeti a sportot. Egyes pilótáktól pedig olyan nyilatkozatokat olvasok, hogy szerintük a versenyzés nem elég biztonságos, és hogy a sportban senkinek nem lenne szabad megsérülnie. Erre én csak annyit tudok mondani, hogy akik így gondolkodnak, azok rossz szakmát választottak. Biztos, hogy egyesek ezt sértésként fogják érzelmezni, de hadd magyarázzam el, miért gondolom így” - írja blogjában Saward.
„Amikor az emberek az életükről beszélnek, gyakran felemlegetik, hogy valaki inspirációt jelentett számukra, valaki felélesztette bennük a tüzet. Fiatal korában mindenkinek vannak hősei. Mindannyian vágytunk arra, hogy golyókat kerülgessünk, hogy gólt szerezzünk a kupadöntőkben, vagy hogy első próbálkozásra megnyerjük az Indy 500-at.”
„Kockázat nélkül nincs fejlődés, ezt mindannyian tudjuk. Az emberiség annak köszönhetően jutott el jelenlegi állapotába, hogy egyesek rizikót vállaltak, ma pedig mind nagyra tartjuk ezeket a személyeket. Ma is ők inspirálják a jövő generációt arra, hogy új dolgokat próbáljanak ki, és ennek érdekében kockára tegyék az életüket, a hírnevüket vagy akármit. Hős bárkiből lehet: akár az osztályteremben vagy a színpadon is, de ha az ember autóversenyzőként akar hős lenni, akkor el kell fogadnia a kockázatokat, a körülötte lévők pedig vagy próbálják meg őt lebeszélni erről, vagy fogadják el, hogy ez teszi őket boldoggá, és ne panaszkodjanak, ha a dolgok rosszul sülnek el.”
„Ha nincs veszély, miben különbözne a valódi versenyzés a virtuális versenyzéstől? A költségeket figyelembe véve a virtuális út még jóval logikusabb választás is lenne, de vajon az emberek akkor is leülnének nézni a ’látványos’ küzdelmet és hősként tekintenének a virtuális versenyzőkre?”
„Nem azt mondom, hogy szándékosan a veszélyt kell keresnünk, de elég lenne csak gondoskodni arról, hogy a sport kellően biztonságos legyen, anélkül, hogy beadnánk neki a fájdalomcsillapítót.”
„Nem hiszek abban, hogy a versenyeknek bármikor is biztonsági autó mögül kellene rajtolniuk. A sport önmagát fekteti két vállra, ha azt mutatja, hogy a hősei gyengén, lábujjhelyen tipegnek egy utcai autó mögött. Az autóversenyzőkre úgy kellene tekintenünk, mint akik másmilyenek, akik különlegesek, és akik olyan dolgokat tesznek, amire az átlagember nem képes. Eközben mindenki szabadon eldöntheti, hogy mikor érzi túlságosan nagynak a veszélyt. Senkit nem kényszerítenek arra, hogy versenyezzen. Kiállhatnak a bokszba és elismerhetik, ha valami nekik más túl sok, ahogy Niki Lauda is tette 1976-ba, vagy Emerson Fittipaldi egy évvel korábban Spanyolországban. Épeszű ember sohasem nevezte őket gyávának emiatt. Autóversenyzők voltak szabad akarattal.”
„Mindez pedig alapvető eleme a sport túlélésének, hiszen ha nem nyújt látványosságot és hősies küzdelmet, akkor valójában milyen értékekkel is rendelkezik az F1?”
