Amikor a bili-sisakokból a ’60-as években egyre profibb fejvédők jelentek meg, ezek a szerkezetek egyre inkább a versenyző részévé lettek, és egyben ki is fejezték származását, nemzetiségét, részben esztétikai ízlését. A sisakminták eltéphetetlenül összeforrottak a viselőjükkel, akik többnyire egész pályafutásuk során ragaszkodtak is hozzá. Elég csak a leghíresebbre gondolni: Graham Hill evezőlapátos, fekete sisakjára, Jackie Stewart skótkockás fejfedőjére, Lauda piros sisakjára vagy talán a leghíresebbre, Ayrton Senna sárga sisakjára. Mennyire lehetne a Senna-kultusz része ma a sisakja, ha a nagy brazil versenyről versenyre valami újdonsággal rukkolt volna elő?
A sisak maga a pilóta, a személyigazolványa F1-ben: az overáll általában a csapat szponzorainak és tradicionális színeinek fényében alakul, és legalább kettő van belőle, de manapság már több is, hiszen a boxutcában szolgálatot teljesítő szerelők is ilyen munkaruhát viselnek. Meg kell mondjam, engem idegesített Vettel sisakminta-cserélgetése, komolytalannak tartottam, majdnem, mintha egyik versenyen Sebastian Müllerként, aztán Sebastian Schneiderként indult volna. Sejtem, hogy ez az attitűd illet a Red Bull-image-hez, hogy legyünk mindig sziporkázóak, meglepőek, spontának, ugyanakkor ezek az egy-versenyes sisakok épp ezért lettek teljesen értéktelenné. Ugyan ki emlékszik már rá, hogy mit hordott a bajnok, teszem azt, a 2012-es Magyar Nagydíjon? Míg Alonso vagy Hamilton sisakját jó eséllyel azonnal be lehet azonosítani. (Noha Hamilton és Rosberg is változtatott az utóbbi szezonban a dizájnján – no de nem minden futamon!)
Úgyhogy kíváncsian várom, melyik lesz az igazi Vettel-sisak, amire majd emlékezni is lehet, lehet belőle kitűzőt gyártani, és bevonulhat a F1-történelembe. Négy vb-cím ellenére ilyet ugyanis még nem produkált…
