Szinte a semmiből jőve felragyognak, majd ugyanoda hullanak vissza. A már 35 éves francia pilóta az erős középmezőnyhöz tartozó BRM-mel ment, és az edzésen összehozott egy egészen jó 4. rajthelyet. Vasárnap zuhogott az eső. Beltoise szenzációsan rajtolt, rögvest az élre ugrott, és 80 körön át vezetve úgy nyert, mint a legnagyobbak. Aztán soha többé. Még volt egy 2. helye 1974-ben, aztán 88 futammal a háta mögött visszavonult.
Igaz, hogy sosem versenyezett élcsapatnál – de tán nem véletlenül. Ám az a bizonyos nap, amikor simán verte Jacky Ickxet, Jackie Stewartot, Emerson Ftitipaldit, Clay Regazzonit és többi nagyágyút, már életében különleges helyet biztosított számára a F1-történetében.
A vicc az, hogy rajta kívül akad még néhány hasonló figura. A legfurcsább tán Giancarlo Baghetti, aki rögtön első F1-es versenyén diadalmaskodott az 1961-es Francia Nagydíjon, Reimsban, bár azt gyorsan hozzá kell tenni, hogy előle kipotyogott az összes akkori élmenő, Philip Hill, Wolfgang von Trips, és részben emiatt győzött. De hogy egy nem olyan rég visszavonult ismerőst is felemlegessek: Jarno Trulli majdnem ugyanúgy nyert Monacóban 2004-ben, mint Beltoise, csak ő pole-ból is indult, és ezúttal nem esett az eső. És Trulli sem nyert soha többé, míg aztán végül a Caterhamtől vonult nyugdíjba.
Mi több, a mostani mezőnyben is körözget egy pilóta, aki 2012-ben elképesztő győzelmet aratott. Igen, Pastor Maldonadoról van szó, aki azóta porig rombolta a renoméját, bár kétségtelen, vad vezetési stílusában van valami, ami emlékeztet a Forma-1 hőskorára. Ám a három évvel ezelőtti Spanyol Nagydíjon Maldonadót mintha valami jó szellem szállta volna meg. Úgy tudott nyerni egy nem éppen csúcs minőségű Williamsszel, hogy 40 körön keresztül a hazai nézők által tüzelt Fernando Alonso vágtatott mögötte egy Ferrariban. És a venezuelai végig összeszedetten vezetett, hiszen tudhatta, Alonso a legkisebb hibát is könyörtelenül ki fogja használni. De nem vétett ilyet. Aznap…
