Szám szerint – Az F1 utcai harcosai

Az ún. emberi tényező (azaz a versenyző tudásának elkülönítése az autó teljesítményétől az eredményben) örök vitatéma. Az utcai versenyek az egyik lehetséges indikátorai a megjelenítésnek. A kivételes képességű versenyzőknek egy nehéz utcai pálya mindig is plusz lehetőséget jelentett, ahol némileg ellensúlyozhatták autójuk teljesítménybeli hátrányát.

Niki Lauda fogalmazta meg a legjobban 1985-ben, miszerint egy utcai pálya azért érdekes, mert túl sok benne a nehéz kanyar, és az úttest állapota, szélessége is változó. Ilyen körülmények között egy jó versenyző kifejezésre tudja juttatni a vezetni tudását.

Kigyűjtöttem az utcai pályákat, mert kíváncsi voltam, kiolvashatunk-e ezekből emberi tényezőt. Monte-Carlo, Adelaide, Melbourne, Phoenix, Long Beach, Detroit, Szingapúr – és még sorolhatnám az összes helyszínt, ahol a pálya egy részlete közterület, utca vagy úttest. Ahol nem léteznek mély kifutók. Ahol a sok sebességváltás, és szigorú fékpont miatt az ember szerepe talán jobban körvonalazódhatott.

Az edzéselsőségek tekintetében Ayrton Senna volt a Mester, tizenhatszor indult a legjobb helyről városi pályán. Vettel és Hamilton összteljesítményén nagyot lendített az, hogy Szingapúrban mindig jól szerepeltek.

A listákon azokat tüntettem fel, akik legalább kettő pole-t/győzelmet/leggyorsabb kört szereztek.

Az ún. street-race győzelmekben is Senna vezet, ami még jobban kidomborítja képességeit. Mögötte is valódi mesterek következnek, Michael Schumacher és Alain Prost nyilván nem véletlenül ért el összesen 11 világbajnoki címet. Nagyon érdekes, hogy Nigel Mansell nem fért fel a listára, hiszen csupán egyetlen utcai pályás győzelme volt, éppen a legutolsó, az 1994-es Ausztrál Nagydíjon – pedig a brit hatszor is állt az első rajtkockában.

A leggyorsabb versenykörök mezsgyéjén, az utcákon Michael Schumacher éppen csak megelőzte Kimi Raikkönent. Ayrton Senna és Alain Prost természetesen itt is a legjobbak között van. Ez már a harmadik táblázat lesz, és felhívnám a figyelmet azokra a versenyzőkre, akik nem szerepeltek az előző két táblázatban – de villámgyors versenykört voltak képesek produkálni. Például a szicíliai „pulyka kakas” Jean Alesi, aki háromszor is a leggyorsabb kört futotta meg városi pályán, akárcsak Alan Jones, 1980 világbajnoka.