Azzal valószínűleg mindenki egyetért, hogy a Ferrarinak az utóbbi évek kudarcai után vezetőváltásra volt szüksége. Abban is, hogy a gyanús körülmények között leköszönt - a hivatalos kommunikáció szerint önként távozott, a rossz nyelvek szerint viszont muszáj volt neki - Stefano Domenicali után a vb-címet évek óta hiába hajkurászó Scuderiának egy akkurátus, tapasztalt és dörzsölt vezérre lenne szüksége, ám Luca di Montezemolo, a teljhatalmú nagyfőnök azonban másként gondolta. Ãltalános meghökkenésre a Presidente a Ferrari észak-amerikai részlegének élén eladási rekordokat döntögető, autósport-fronton viszont teljesen zöldfülű Marco Mattiaccit ültette a csapatfőnöki székbe.
Régi mondás, és sokszor igaz is, hogy hibát követ el, aki elhamarkodottan ítélkezik, Mattiacci felett viszont lassan kénytelenek leszünk pálcát törni. Közel másfél hónapja lépett hivatalba, ami az élet más területein talán nem sok idő, a Forma-1-ben viszont igen, kiváltképp szezon közben: ehhez képest Mattiacci nemhogy egyetlen érdemi intézkedést sem foganatosított még, de Barcelona után Monte Carlóban is határozottan olyan benyomást kelt, mintha csak egy báb lenne. Tudjuk, hogy Montezemolo segítséget ígért neki a kezdeti időszakra, aminek számos nyomát láttuk is már, mégis úgy tűnik, mintha Mattiacci nem is nagyon akarná minél hamarabb felvenni a ritmust.
Akárcsak két hete Spanyolországban, a hercegségben is ritkán mutatkozik, kérdés persze, hogy önszántából, vagy felsőbb utasításra van "eldugva". Nem volt túlságosan meggyőző az sem, ahogyan csütörtökön először színre lépett az FIA csapatfőnöki sajtótájékoztatóján: a Ferrari kommunikációs igazgatójának szigorú felügyelete mellett elpuffogtatta a szokásos frázisokat, amelyek szerint "fel fogunk zárkózni", "keményen dolgozunk", "sok feladat vár ránk" és "hamarosan újra versenyképesek leszünk", majd - gyaníthatóan a frászt hozva a Scuderia híveire - beismerte: egyelőre semmiféle elképzelése nincs arról, hogy milyen alakulatot kellene építenie ahhoz, hogy a vörösök visszakapaszkodjanak a csúcsra és tartósan ott is ragadjanak.
Flavio Briatore, a Benetton és a Renault egykori sikerkovács szakvezetője szintén autósport-tapasztalatok nélkül csöppent a Forma-1-be, ahol az üzleti életben tökéletesre csiszolt menedzseri képességeit kamatoztatva rövid időn belül letette a névjegyét. Mattiaccitól sokan ugyanezt várják, honfitársa sikereit viszont egyelőre aligha tudja veszélyeztetni: lehet bármennyire remek menedzser, a mai Forma-1 "más kávéház", a sportág ugyanis sokkal összetettebb és a képességek mellett elengedhetetlenül szükségesek a tapasztalatok is.
A jelek szerint Mattiacci egyelőre nem több egy arcnál és egy névnél, akit csapatfőnökként lehet emlegetni, miközben a háttérből valójában közvetlenül Montezemolo dolgozik a megtépázott hírnevű versenycsapat talpra állításán. Mivel az eredmények továbbra is harmatosak, a korona gyémántjának számító Fernando Alonso pedig a nyilvánosság előtt is egyre inkább osztja az együttest, joggal merül fel a kérdés: ha már elszánta magát a váltásra a Presidente, volt-e értelme egy ilyen felállásba beleugrania? Hová vezethet ez az út?
Montezemolóról régóta tudjuk, hogy szeret nagy tétben játszani, ezúttal viszont lehet, hogy túl nagy kockázatot vállalt. A Forma-1-ben manapság minden eddiginél könnyebb "koppanni", így ha a húzás rosszul sül el, fennáll a veszélye annak, hogy a Scuderia tartós lejtmenetbe kapcsol és visszacsúszik a Schumacher-korszak előtti, dicsőségesnek legkevésbé sem mondható szintre. Annyi bizonyos, hogy a vörösöknél indokolt lenne egy kipróbált, nem távirányítással működő szakember szerződtetése, esetleg célszerű lenne kimondani: a Scuderia is megérett a meglehetősen pókhálós struktúra teljes átalakítására. A Mercedesnek bejött, hogy a klasszikus csapatfőnöki tisztséget a Wolff-Lowe-Lauda triumvirátussal váltották ki, így jut az üzleti, a technikai és egyéb ügyekre is egy-egy felelős vezető. Ugyanez akár a Ferrarinál is működhetne, ráadásul így Mattiacci menedzseri képességeit is jobban lehetne hasznosítani. Más kérdés persze, hogy Maranellóban valószínűleg túlságosan tisztelik a hagyományokat ahhoz, hogy ilyesmibe belemenjenek"
