Hogy teljesen őszinte legyek, nem Ken Tyrrell volt az az ember, akinek nagy látomásai voltak. Úgy gondolom, hogy mindig egyetlen jövőkép működik egy kicsit jobban. Egy azonban biztos: Ken úgy nyert konstruktőri bajnoki címet az F1-ben, mint egy igazi fatelep tulajdonos, és aki olyan pilótákat fedezett fel véletlenül, mint Jody Scheckter, John Surtees, Martin Brundle és Jackie Stewart, de emellett Ken természetesen sok rossz döntést is hozott. Az autói nem mindig voltak jók, de ha szívvel és lélekkel harcolsz, akkor az már fél siker, vagy nem?
1. Matra MS10
1968-ban a Tyyrell első igazán sikeres F1-es versenyautója a motorszállító Ford, a francia olajvállalat, az Elf, és a szintén francia autógyár, a Matra közös gyermeke az MS10-es volt. Az autó a leszorítóerő úttörőjeként 3 futamgyőzelemmel a bajnokság 2. helyére repítette Jackie Stewartot.
2. Matra MS80
Az FIA biztonsági okokból, a veszélyesen gyenge konstrukcióik miatt betiltotta a magasra emelt szárnyakat az 1969-es szezonban, de a Tyrrell mérnökeit ez nem tántorította el, az új alacsony szárnyprofillal kifejlesztett MS80-as pedig világbajnoki címhez segítette Jackie Stewart a szezonban.
3. Tyrrell 003
"Ha valamit jól akarsz csinálni, akkor magadnak kell azt megcsinálnod", valószínűleg ez a mottó vezette Ken Tyrrellt, amikor 1970-ben saját versenyautó tervezésébe kezdett. Ken 1969-ben szakított a Matra céggel, az új March 701-es karosszéria pedig nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A Tyrrell istálló így az egyetlen logikus utat választva saját autó építésébe kezdett, az 1971-ben bemutatkozó 003-as pedig, bár nem volt különösebben forradalmi dizájn, de jó volt, így Jackie Stewart 6 futamgyőzelmet is szerzett vele. Ezzel szemben Stewart csapattársa, Francois Cevert egy másik autóval a 002-essel versenyzett, de egy futamot ő is megnyert a szezonban, így az év végén a csapat nem csak az egyéni, de a konstruktőri bajnoki címet is megszerezte. A mai napig azonban a 003-as maradt az egyetlen győztes autó az F1 történetében, amely egyedi alvázzal rendelkezett.
4. Tyrrell 012
Ehhez szükséges némi magyarázat. Az 1984-es szezonra az összes csapat a Tyrrellt kivéve már turbómotorokat használt, a bizánci jellegű súlykorlátozás miatt pedig a Tyrrell egy olyan trükköt választott, hogy ballaszttal, némi vízzel töltötte meg az autóját, ami a futam alatt szépen el is tűnt abból, így a 012-es lényegesen könnyebbé és természetesen némileg gyorsabbá vált. Majd a futam vége felé a csapat a bokszban egyéb folyadék utánpótlásra hivatkozva szépen az autó víztartályait is feltöltötte. A csapat szerencsétlenségére azonban a nagynyomású rendszere töltésközben nem csak némi vizet, de fémhulladékot is szétpermetezett a bokszban, ami miatt a többi csapat rendszeres takarításra kényszerült. Végül az FIA törölte a csapat eredményeit és kizárták őket a bajnokságból.
5. Tyrrell P34
A felsorolásból természetesen nem maradhat ki a Formula-1 történetének egyik legérdekesebb üde színfoltja, a hatkerekű versenyautó. Mennyi kerék, te jó ég! A P34-es igazi műszaki remekmű, ennek ellenére nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Bár Jody Scheckternek sikerült megnyernie vele az 1976-os Svéd Nagydíjat, az év végén a dél-afrikai pilóta a P34-est egyszerűen szemétnek nevezve továbbállt a csapattól. A Tyrrell ezt követően még egy évig reszelgette a hatkerekű konstrukcióját, majd végül ők is belátták, hogy nem ezzel fogják megrengetni az F1 világát. A P34-es azonban a relatív sikertelensége ellenére is az F1 történetének egyik ikonjává vált.
