Mansell és Senna pályájuk "elején" nem voltak éppen barátok, kettőjük az 1987-es Belga Nagydíjon majdnem tettlegességig fajuló rossz viszonya azonban később egymást kölcsönösen elismerő nemes rivalizálássá változott. Mansell a BBC-nek adott interjújában az "igazi telivér versenyzőről" Sennáról mesélt, aki 20 évvel ezelőtt 1994. május 1-jén a San Marinói Nagydíjon szenvedett halálos balesetet.
"Ayrton volt a legkeményebb ellenfelem" - nyilatkozta Mansell. "Egyetlen követ sem hagyott megmozgatatlanul, hogy a lehető legtöbbet hozza ki az autójából és a csapatából. Szerencsés voltam, hogy az 1980-as években olyan sok nagy pilóta ellen versenyezhettem, de Ayrton biztosan kiemelkedett közülük."
1994. május 1-jén azonban Senna a San Marinói Nagydíjon az osztrák Roland Ratzenberger halálos balesetének a másnapján a futam 7. körében a Tamburello kanyarban 190 mérföld/órás sebességgel elhagyta a pályát és 130 mérföld/órás tempóval a betonfalnak csapódott, a Williams FW16-os versenyautója törött jobb első felfüggesztése pedig halálos fejsebet okozott a brazil bajnoknak.
"Kezdetben nagy ellenségek voltunk" - folytatta a Sennával 1991-ben a világbajnoki címért harcoló, de akkor még "alulmaradó" Mansell. "Ő mindenkivel szemben, minden áron nyerni akart és ezért mi gyakran egymásnak mentünk fejjel. Ayrton nagyjából az össze pilótát meg tudta félemlíteni a rajtrácson, de rájött, hogy én nem bújok a barlangba miatta és ettől kezdve másfajta mentalitással fordult felém. Nagyon sok hihetetlen küzdelmünk volt, ahol nem mentünk fejjel egymásnak. Ez csak jó, kemény és tiszta küzdelem volt. És ahogyan az évek teltek kifejlesztettünk egy egészséges tiszteletet és megértést egymás iránt, és kezdtünk barátokká válni."
