A küzdelem ára - Tragédiák az F1-ben

A Formula-1-es világbajnokság kezdete óta huszonnégy versenyző vesztette életét verseny és edzés alatt. A száguldó cirkusz áldozatainak száma azonban ennél jóval magasabb. A kétszeres világbajnok Jim Clark például egy F2-es futamon halt meg, pedig azon a hétvégén hivatalosan egy teszten kellett volna jelen lennie. Clark balesetét vélhetően autója meghibásodása okozta, ahogyan sok más társáét is.

 Joseph Schiffert, Helmut Koinigg, Peter Revson, Elio de Angelis: mindannyian egy-egy műszaki hiba okozta baleset áldozatává váltak, melyek olykor akár elkerülhetőek is lehettek volna, ahogyan Carel Godin de Beaufort esetébenszintén, aki ugyan észrevette, hogy valami nincs rendjén, ám vesztére egy utolsó gyors kör megtétele mellett döntött. A Formula-1 egyetlen posztumusz világbajnoka, Jochen Rindt is a technika áldozatává vált. A féltengely törése miatt szenvedett halálos balesetet, melyre a mai napig sokan emlékeznek, ahogyan Roger Williamson esetére, akit társa próbált halált megvető bátorsággal kiszabadítani égő autójából, mivel az arra kijelölt személyek egyszerűen féltek megközelíteni. Tom Pryce halálát viszont éppen egy segítőkész pályamunkás okozta, aki egy másik esethez sietve rohant át a pályán, keresztezve Pryce útját. A pályaőr azonnal szörnyet halt, ahogy egy pillanattal később Pryce is, őt a tűzoltó készülék találta fejen. Az ehhez hasonló balesetek valójában elkerülhetőek lennének, ahogy azok is, melyek a versenyzők erőszakosságából adódtak, mint Chris Bristow esetében, aki egy nagyon veszélyes helyen próbált előzni sikertelenül. Valamelyest hasonló Lorenzo Bandini tragédiája is, akit főnöke utasított arra, hogy próbálja meg lefaragni hátrányát. Nagy igyekezetében azonban a korlátnak csapódott, és a nézők szeme láttára égett halálra. A felejthetetlen Gilles Villeneuve egy korábbi sérelem miatt akarta elvenni csapattársától az első rajtkockát, ám Jochen Mass félreérthetően kétszer is irányt váltott Villeneuve előtt, aki emiatt hátulról felfutott Mass autójára, majd a levegőben pörögve kiszakadt az üléséből, és a földre zuhanva szörnyet halt.   

Előzni akarás áldozatává vált Peter Collins, illetve a német Wolfgang von Trips is, bár az ő esete sajnos sokkal tragikusabb, mivel a monzai baleset több néző életét is követelte, éppen úgy, ahogy a hat évvel korábbi Le Mans-ban, nem Forma-1-es versenyen, ahol pontosan négyen vívtak ádáz csatát az elsőségért, amiért több mint 80 néző fizetett az életével. Mike Hawthorn megelőzte egyik riválisát, majd hirtelen a boksz felé vette az irányt, akaratlanul is megzavarva ezzel a mögötte harcolókat, akik közül Pierre Levegh-nek már csak arra maradt ideje, hogy felemelt kézzel jelezze a mögötte lévőknek, hogy baj van. Levegh nekiütközött az előtte haladó Lance Macklin autójának, majd onnan a nézők közé repült. Az égő autó forgott, pattogott, majd végül felrobbant. Az autósport történetének legnagyobb balesete után a Mercedes hosszú évekig kivonta autóit a versenyzésből, míg Svájcban a mai napig sem rendeznek futamot.

A halál, mint tudjuk, nem válogat, ahogyan nem válogatja meg az eszközeit sem. Alan Stacey tragédiájáért egy arcába repülő madár a felelős, Stuart Lewis - Evansét egy olajfolt, Ronnie Petersonéts túl korán elengedett mezőny, s a belélegzett mérges füst okozta. Alberto Ascari egy korábban elszenvedett balesetéből adódó vérrög okozta pillanatnyi eszméletvesztés miatt hunyt el tesztelés közben. De sok olyan eset is előfordult a történelem során, melyben a napjainkban is szokványos "vezetői hiba" volt a főszereplő, ahogyan Onofré Marimon, Luigi Musso, Mike Spence, Jo Schlesser,  François Cevert esetében.

Ezek az emberek a nézők számára oly kedves "Száguldó Cirkusz" közvetett, vagy közvetlen áldozatai. Tragédiáikból okulva fejlődte ki magát egyre biztonságosabbá a Formula-1, ám az 1994-es San Marinói Nagydíj ráébresztette a szervezőket, hogy a további tragédiákkal szembeni küzdelmet egy pillanatra sem szabad feladni.

 Halálos balestet szenvedett pilóták

A tragédiák helyszínei

A tragédiában meghalt versenyzők nemzetisége