Olasz Nagydíj, Monza, 1973. szeptember 9
Tyrrell 006
Egy nagyon jó szezonom volt a Tyrrellnél és úgy érkeztem Monzába, hogy vezettem a világbajnokságot, az Olasz Nagydíj pedig az utolsó európai futam volt. Tudtam, hogy be kell biztosítanom a bajnoki címet még a tengerentúli futamok előtt, de az egyik hátsó abroncsom ereszteni kezdett a futam elején"
Bár végül nem tudtam győzni, ez a futam akkor is többet jelentett a számomra egy szimpla győzelemnél, mert jó messziről végül a 4. helyen értem célba, többször megdöntve a körrekordot. Úgy gondolom tehát, hogy ez egy jó nap volt a számomra.
Mindig néztem a tükröket a hátsó abroncsokra összpontosítva, mert akkoriban sok defektünk volt, így láttam, hogy homorú az abroncs, ezért be is jöttem a bokszba. Akkoriban nem úgy ment, mint ma, hogy 2.6, vagy 4.6 tmásodperc egy kerékcsere, nekünk ez évekbe tellett. Egy szett abronccsal és tele tankkal rajtoltunk és semmilyen eszközünk sem volt a gyors kerékcserékhez.
Ráadásul mivel ez a futam elején történt, így nagyon hátra estem. Senkit sem láttam a hosszú egyenesben, így a kerékcsere nagyjából 30 másodperces veszteséget okozott, és bár az abroncs nem esett teljesen szét, mert korán észrevettem, de azért még a bevezető körömben is veszítettem valamit.
Azt hiszem Ken Tyrrell úgy gondolta, hogy elvesztettem a motivációmat. Tudtuk, hogy megvan a tempónk és bárkit elkaphatunk, így végül is elkezdtem egészen jó időket autózni, de azt hiszem Ken úgy vélte, hogy unatkozom, ezért a csapat olyan táblákat mutatott be nekem, mint "-45 Fangio", ami igazán vicces volt.
Körről körre vadásztam le az embereket, újra és újra megdöntve a körrekordot, végül az utolsó pilóta, akit megelőztem a csapattársam, Francois Cevert volt, amivel a 4. helyen értem célba, bár azt gondoltam, hogy biztosan a dobogón vagyok.
Amikor bejöttem a bokszba mindenki ugrált, de én nem voltam benne biztos, hogy megnyertem a világbajnoki címet. Háromszor is megkérdeztem a csapattól, hogy "ez biztos?" Majd a nézők is beözönlöttek, és mivel nem voltam fent a dobogón, így engem körbevettek. Végül a feleségemmel, Helennel áttörtünk a mosdók felé, de oda is követtek minket, ezért egy ablakon kimászva "menekültünk" be a paddockba.
Életem elő Formula-1-es futamát 1965-ben Monzában nyertem, így szerettem ezt a pályát, a tömeg is fantasztikus volt, egyszerűen élt az a hely. Az autóm is jó volt aznap, Néha akkor is lehetséges a győzelem, ha nem a legjobban vezetsz, vagy elkövetsz néhány hibát. De 1973-ban Monza az egyik olyan nap volt, ahol úgy éreztem, hogy igazán elégedett lehetek a versenyzésemmel.
Jackie Stewart
Sir John Young Stewart 1965 és 1973 között 27 nagydíjat nyert a Formula-1-ben, amivel háromszoros világbajnokká vált, a sikerei mellett azonban az autóversenyzés biztonságosabbá tétele érdekében végzett munkája miatt is örökre beírta a nevét az F1 történelemkönyvébe. A 100. nagydíját megelőző este a barátja, Francois Cevert halála miatt visszavonuló Stewart ezt követően évtizedekig dolgozott tanácsadóként a Fordnak, majd saját csapatot alapított (Stewart Grand Prix), amely 1997-től kezdve már a Formula-1-ben tört sikerekre. A futamgyőzelmet szerző istállót bár nem sokkal később eladta a Fordnak (2000 Jaguar) a hetedik x-en túl is fáradhatatlan skót legenda azonban azóta is gyakori vendég az F1-es paddockban.
Nagydíjak: 99
Futamgyőzelmek: 27
Pole pozíciók: 17
Leggyorsabb körök: 15
Dobogók: 43
Pontok: 360
Világbajnoki címek: 3 (1969, 1971, 1973)
