Német Nagydíj, Nürburgring, 1963. augusztus 4
Ferrari 156 Dino
Úgy gondolom, hogy amikor próbálod kiválasztani az életed versenyét, akkor kevésbé fontos az, hogy mi történt a versenyen, sokkal fontosabb az, hogy mikor történt, életed melyik időszakéban, és milyen hatást gyakorolt az életedre. Ebből a szempontból semmi sem győzheti le az első F1-es győzelmemet, amit 1963-ban Németországban sikerült elérnem.
A 156-os Ferrari egy kicsit már elavult versenyautó volt. A csapat 1962-es autója katasztrófa volt, mert a költségvetés nagy részét a Le Mans-i 24 órás programba fektették, így az F1 kevés figyelmet kapott. A csapat ugyanúgy lefelé tartott, mint az MV Agusta (a motorkerékpáros világbajnokságban), amikor 1956-ban csatlakoztam hozzájuk. Ugyanakkor nagyon olasz és nagyon érzelmi indíttatású gárda volt.
A csapat technikai igazgatója Mauro Forghieri volt, aki épp akkor csatlakozott a Ferrarihoz, én ennek örültem és próbáltam elmélyíteni vele a kapcsolatot. A problémánk azonban a hathengeres motor volt, ami nagyon törékeny volt, így nem forgathattuk oda, ahol a teljesítmény is megjött volna, mert egy kicsit alatta kellett maradnunk. Ez pedig a legtöbb pályán nem volt ideális, de a Nürburgringre tökéletes volt, mert az autónk így nagyon vezethető volt, akárcsak a Lola, amely egy évvel korábban majdnem megnyerte ezt a versenyt. Ráadásul hat héttel korábban nyertem ott egy 1000 kilométeres versenyt. Sőt korábban már motorkerékpárral is győztem a pályán.
Az 1963-as futamonl a második helyről várhattam a rajtot, majd egy jó csatát vívtam az első körben Jim Clarkkal és Richie Gintherrel, így az élre kerültem és innentől kezdve én kontroláltam a versenyt. A futam után teljesen el voltam ragadtatva, mert ez az első győzelmem volt az F1-ben, és a Ferrari lefelé tartó sorozatát is megszakítottam. Nem volt valami jó kapcsolatom a csapat menedzserével, Eugenio Dragonival, de utána még ő is mosolygott.
Amikor visszamentem Maranellóba üzenet várt Mr. Ferraritól. Ő nagy, régi vágású színész volt, de még a sötét szemüvegén át is lehetett látni, hogy ragyog a szeme és hatalmas ölelést kaptam tőle. Úgy gondolom, sok ennél jobb versenyem is volt a pályafutásom alatt, még olyanok is, ahol végül nem győztem, de az érzelmek és a későbbi hatásai miatt talán leginkább ez emelkedik ki közülük.
John Surtees
A motorkerékpárok és a versenyautók világában is sikeres John Surtees 1964-ben a Formula-1-ben is világbajnoki címet szerzett a Ferrarinak, amivel a hét motorkerékpáros bajnoki címét is figyelembe véve nyolcszoros világbajnokká vált. A Ferrarinál, a Coopernél és a Hondánál szerzett 6 F1-es futamgyőzelmét követően 1966-ban egy Lola-Chevrolet T70-es volánja mögött az amerikai Can-Am bajnoki címét is begyűjtötte, majd 1970 és 1978 között saját F1-es csapat irányításával is megpróbálkozott (Surtees Racing Team).
Nagydíjak: 111
Futamgyőzelmek: 6
Pole pozíciók: 8
Leggyorsabb körök: 10
Dobogók: 24
Pontok: 180
Világbajnoki címek: 1 (1964)
