Fernando Alonso (McLaren, 2007)
Ez az átigazolás kicsit kilóg a többi közül, hiszen Alonso és a McLaren együttműködése sokkal sikeresebb volt a listán szereplő többi történetnél, a csapat és a versenyző viszonya viszont olyan rövid idő alatt olyan szinten megromlott, hogy arra alig találunk példát a sportág történetében. A képlet viszonylag egyszerű volt: a McLaren adja a technikát, a Santander a pénzt, Alonso a tudást, így Wokingban 1999 óta először ismét bajnoki címet ünnepelhetnek majd.
Egyetlen dologgal nem számolt senki: a csapattársként szerződtetett újonc Lewis Hamitlon azonnal fel tudta venni a versenyt Alonsóval, sokszor még gyorsabb is volt nála, így hiába építette meg a McLaren az év legerősebb autóját, a bajnoki címről lecsúsztak, ráadásul (Alonso hathatós közreműködésével) kirobbant a kémbotrány, így a McLaren számára totális csőd lett a sikeresnek induló év. Alonso és Hamilton gyakorlatilag egymást ütötték el a bajnoki címtől, hiszen egy-egy ponttal kikaptak Kimi Raikkönentől, a spanyol pedig visszamenekült a Renault-hoz, így a McLarenhez igazolásának következtében arra kényszerült, hogy két éven át egy olyan autóban üljön, mellyel esélye sincs a bajnoki címért küzdeni.
Damon Hill (Arrows, 1997)
Hiába nyerte meg az 1996-os világbajnoki címet, Damon Hill is beállt Piquet, Mansell és Prost mögé a sorba: egymás után a negyedik Williams-bajnok lett, aki a következő évet már nem Grove-ban kezdte meg. Hill világbajnoki címvédő volt, három és fél év alatt 21 futamot nyert, így joggal támasztott magas követeléseket leendő munkaadójával szemben, de hiába ülhetett volna bármelyik élcsapat autójában az 1997-es évben, se a McLaren, se a Benetton, se a Ferrari ajánlata nem felelt meg neki.
A bajnok végül az Arrows ajánlatát fogadta el, mely egyetlen futamot sem nyert története során, s az előző idényben mindössze egyetlen pontot szerzett. A szezon tragikusan kezdődött, Hill alig tudta magát kvalifikálni az évadnyitóra, elrajtolni pedig nem is sikerült, miután az autó már a felvezető körben megállt. A Magyar Nagydíjon Hill fantasztikus teljesítményt nyújtva kis híján győzni tudott, s csak egy műszaki hiba miatt kényszerült megelégedni a második hellyel, összességében viszont siralmas teljesítményt nyújtott, hiszen a fennmaradó 16 versenyen csak egyetlen pontot szerzett, miközben a bajnokság első nyolc helyét annak a négy csapatnak a versenyzői foglalták el, akikhez Hill nem akart aláírni az 1997-es szezonra.
