1973-tól kezdve így a csapatok rajtszáma állandóvá vált és csak a világbajnok pilótát futtató csapat kapta meg a következő évre az 1-es és 2-es rajtszámot, míg a korábban az 1-es rajtszámot viselő csapat az új bajnok istálló üresen maradt rajtszámait viselte a következő szezonban. Ez a rendszer egészen 1996-ig maradt érvényben, amikor is csapatok rajtszámát az előző évben elfoglalt bajnoki helyezésük határozta meg.
Azok a legendás rajtszámok
Az első legendás Formula-1-es rajtszám Gilles Villeneuve 27-es rajtszáma volt, amit a kanadai pilóta 1981-ben és 1982-ben hordott. Bár Villeneuve a 67 Formula-1-es futamából mindössze csak 20 nagydíjon viselte a 27-es rajtszámot, míg 30 futamon a 12-es rajtszámmal állt rajthoz mégis az 1981-es szezonban mutatott heroikus küzdelme a versenyképtelen Ferrarival, majd az 1982-ben bekövetkezett halála igazi legendává emelte a 27-es rajtszámot az F1-ben. Ráadásul mivel a Ferrari képtelen volt később újabb világbajnoki címet szerezni, így a maranellói gárda a rajtszám elosztási rendszer miatt továbbra is a 27-es és a 28-as rajtszámot viselte az autóin, a 27-es autóban pedig az évek során olyan pilóták fordultak meg, mint Patrick Tambay, Michele Alboreto, Gerhard Berger és Jean Alesi, akik így csak tovább növelték a 27-es rajtszám legendáját.
Az 1981 és 1996 közötti időszakban a Ferrari mindössze csak egyszer viselt más rajtszámot, ez 1990-ben történt, amikor is a McLarentől érkező aktuális világbajnok, Alain Prost érkezése miatt a Ferrarira került az 1-es és a 2-es rajtszám. Ekkor a McLaren pilótái Ayrton Senna a 27-es és Gerhard Berger a 28-as rajtszámmal versenyzett, majd miután az év végén Senna szerezte meg a bajnoki címet, a 27-es rajtszám ismételten visszakerült a Ferrarihoz.
Az F1 másik legendás rajtszáma a Nigel Mansell által használt piros 5-ös volt, ami 1992-ben a bajnoki győzelme idején is az autóját díszítette. Mansell a 191 nagydíjából nem kevesebb, mint 93 futamon viselhette az 5-ös rajtszámot, ami gyakorlatilag a teljes williamses pályafutását magába foglalta, leszámítva az 1994-es visszatérését. Miután Mansell 1992 végén a bajnoki címmel a zsebében távozott az F1-ből, a Williams istálló az 1993-as szezonban kénytelen volt a 0 és a 2-es rajtszámokkal rajthoz állni, ahol természetesen nem a világbajnok Prostnak, hanem Damon Hillnek osztotta ki a csapat a 0-s rajtszámot. Az 1993-as szezon végén azonban a bajnoki címet megnyerő Prost is távozott az F1-ből, így Hillnek az 1994-es szezonra is maradt a 0-s rajtszám.
Mivel a világbajnoki cím az 1973 és 1996 közötti időszakban csak néhány csapat között cserélődött, így több csapat is nagyon hosszú ideig megőrizte a rajtszámát. Ãgy például a Tyrrell Jackie Stewart 1973-as bajnoki címét követően egészen az 1995-ös szezon végéig viselhette a 3-as és a 4-es rajtszámot, míg a Ligier az 1976-os bemutatkozása után egészen 1996-ig használta az eredeti 26-os rajtszámát.
A rajtszámok a motorsport többi kategóriájában
A motorversenyzők mellett Amerikában is divat, hogy egy pilóta az egész pályafutása alatt egyetlen egy rajtszámot használ, így pedig igazi legendák születtek az évek során. Például az amerikai NASCAR-ban, ahol a rajtszám egy pilóta és egy csapat marketing kampányának központi eleme, így például a NASCAR legenda, hétszeres bajnok Dale Earnhardt 3-as rajtszáma, vagy a Sprint Cup jelenlegi hatszoros bajnokának Jimmie Johnsonnak a 48-as rajtszáma felbecsülhetetlen értéket képvisel és már nem is annyira a pilótához, hanem sokkal inkább a csapathoz kötődik.
A motorsport világában pedig a Valentino Rossi által használt 46-os rajtszám kiváló példa arra, hogy mit is jelent egy állandó rajtszám a marketing szempontjából. Az elmúlt években például a MotoGP-ben mindössze Nicky Hayden és Casey Stoner döntött a bajnoki címét követően az 1-es rajtszám használata mellett, míg Jorge Lorenzo csak az első, 2010-es világbajnoki címe után használta az 1-es rajtszámot. Ezzel szemben a 2013-as bajnok Marc Marquez úgy tűnik, hogy jövőre is a 93-as rajtszámával áll majd rajthoz, míg Rossi egyetlen egyszer sem használta a bajnoknak járó 1-es rajtszámot.
