Az autót a McLaren és a Ferrari korábbi technikai igazgatója, John Barnard az 1991-es szezonra tervezte a Benettonnak, és bár a Cosworth motoros versenyautónak számos emlékezetes pillanata volt az év során, mégsem lett igazán eredményes.
Az autó egy dolog miatt mégis nevezetes, mégpedig hogy az 1991-es Kanadai Nagydíjon megszerezte a Pirelli utolsó győzelmét a Formula-1-ben, mielőtt az olaszok a 2011-es szezonban visszatértek volna a száguldó cirkusz világába. Maga a győzelem is emlékezetes volt, hiszen Nelson Piquet az utolsó körben vette át a vezetést annak köszönhetően, hogy Nigel Mansell Williams-Renault-ja a hátsó egyenesben lelassult, pedig szinte már a kockás zászlót is látta.
A győzelem Barnard számára is nagy ajándék volt, aki már nem volt jelen a futamon és egy héttel később be is jelentette a távozását a csapattól. "Minden autó, amit addig terveztem futamot nyert az első szezonjában, így amikor Piquet nyert Kanadában, megőrizte ezt a rekordot" - emlékszik vissza Barnard.
A B191-es (ami egyébként már Goodyear abroncsokon az 1992-es szezon első három futamán is rajthoz állt) nagy felzúdulást keltett a bemutatóján az emelt orr miatt. Még akkor is, ha ez a megemelt orr-rész messze nem volt olyan magas, mint amilyet egy évvel korábban a Tyrrell 019-es viselt, de a Benetton bemutatkozását követően mindenki számára világos lett, hogy ez a koncepció, az emelt orr-rész révén minél több levegőt juttatni a padlólemezhez elv fogja uralni az F1-et a következő években.
"Mindenki fel-le ugrált a B191-es emelt orra miatt" - meséli Barnard. "Hasonló volt a koncepció a Tyrrell 019-essel, a felhúzott orral javítani az aerodinamikát, de én nem gondolkodtam abban a sirályszárny elrendezésben, amit a Tyrrell használt."
A Benetton ehelyett ívelt szárnytartó oszlopokat alkalmazott, amelyek nagy felületen szabadon hagyták a szárny középső részét, ugyanakkor erős felfogatási pontot is alkottak. A két szárnytartó oszlop emellett tisztább légáramlást biztosított az autó padlólemezének irányába, így nagymértékben javította a hátsó tapadást és a diffúzor hatékonyságát. Az autó nagy hátsó szárnya pedig remek kigyorsítást tett lehetővé, ami a nagy kanyarsebességet is elősegítette.
A sebességváltót is keresztben építették be, az elektronikai fejlesztések terén azonban nem sikerült előrelépnie a csapatnak, így a tervezett félautomata váltó helyett még a jól bevált manuális váltót kapta meg az autó.
"A karosszéria érdekes volt" - nyilatkozta Barnard. "Kívülről nézve az autó legtöbb része konvencionális volt, az autó első egyharmadánál azonban teljesen új tervezési filozófiát használtunk, és azt belülről kifelé terveztük meg, így ez lehetővé tette a számunkra, hogy például a pedálokat különösebb gépészkedés nélkül helyezzük be az autóba, majd erre egy karcsú aerodinamikus bőrt húztunk."
Az új autó azonban 1991-ben nem volt igazán sikeres és az csak egy futamgyőzelmet és egy 3. helyet tudott szerezni Nelson Piquetnek köszönhetően, míg Roberto Moreno egy leggyorsabb kört szállított a csapatnak a Belga Nagydíjon. 1992-ben azonban a Benetton is visszatért a Goodyear abroncsaihoz, a B191-es B változatával pedig a csapat új versenyzője, Michael Schumacher az év elején két 3. helyet is szállított a Mexikói és a Brazil Nagydíjakon az akkor már a Williams-Renault-k (Nigel Mansell, Riccardo Patrese) által uralt mezőnyben.
"A mexikói pálya nagy kihívás volt egy Formula-1-es autó számára" - emlékszik vissza Schumacher. "Bizonyos tekintetben én azonban szerettem, mert nagyon különbözött a többitől, csak óvatosnak kellett lenni. Nagyon hullámos volt. Egyben nagyon csúszott is, mert a nagy részén új volt az aszfalt. Veszélyes hely volt a vezetés szempontjából. A Benetton azonban kivételesen jó volt ott, különösen az aerodinamika és a beállítások tekintetében. Valójában az aerodinamika volt az autó erőssége, sokkal inkább, mint az 1995-ös B195-ös esetében. A B191B nagyon jól kezelte a bukkanókat."
A Benetton B191-es így számos tekintetben a modern Formula-1-es autótervezés egy mérföldkövévé vált.
Benetton B191 műszaki adatok:
Motor: 3.5 literes Ford HBA5
Elrendezés: V8 72fok
Teljesítmény: 730 lóerő
Maximális fordulatszám: 13 800
A motor tömege: 120 kilogramm
Tengelytáv: 2880 milliméter
Sebességváltó: Benetton 6 fokozatú manuális
Üzemanyag és olaj: Elf
Gumiabroncs: Pirelli, Goodyear
Pilóták: Nelson Piquet, Roberto Moreno, Michael Schumacher, Martin Brundle
