Ramirez igazi legendája a Forma-1-nek és a McLarennek: a mexikói szakember 1984-től 2001-ig dolgozott a wokingi különítmény koordinátoraként, világbajnokok ügyes-bajos dolgait intézte, de elsősorban arról híres, hogy nála bizalmasabb, barátibb viszonyt senki nem ápolt az 1994-ben elhunyt legendás háromszoros világbajnokkal, Ayrton Sennával. Kapcsolatuk akkor sem szakadt meg, amikor a brazil átigazolt a Williamshez, napi gondjaival, megoldásra váró feladatokkal Senna a grove-i egylet versenyzőjeként is inkább Ramirezhez fordult, mint máshoz, így nem véletlen, hogy kapcsolatuk legendássá nemesedett.
A közép-amerikai szakember volt a csapatkoordinátor abban az öt éves periódusban is, amelyet a McLaren és Honda most 2015-től szeretne megidézni: a felek akkor négy egyéni- és konstruktőri vb-címet nyertek együtt, a csúcspont pedig 1988 volt, amikor a 16 futamból 15 alkalommal nem találtak legyőzőre. Mint Ramirez rámutatott, a közelmúltban tett bejelentésre Ayrton is csak csettintene, s ha nincs az 1994-es imolai tragédia, akkor nagyon valószínű, hogy valamilyen vezető szerepet töltene be a projektben.
"Ayrton nagyon boldog lenne, semmi kétségem efelől" - mondta a formula.hu-nak a versenyekre manapság már csak ritkán járó, de Monacóban feltűnő veterán szakember. "Abban is teljesen biztos vagyok, hogy ha élne, lenne valamilyen köze az együttműködéshez, szakvezetőként, a menedzsment valamilyen magas rangú tagjaként. Ayrtont mindig érdekelte a sport politikai oldala, amikor csak lehetősége volt rá, bele is folyt. De nem elsősorban ezért gondolom, hogy jó csapatvezető lenne, hanem azért is, mert törődött az emberekkel. Bárki fordult hozzá, megpróbált segíteni, különösen akkor, ha egy barátjáról volt szó. Ugyan 1994-re átigazolt a Williamshez, de ott nem igazán volt boldog, ezért biztos vagyok benne, hogy valamikor később visszatért volna a McLarenhez."
Ramirez a sportágra és a McLarenre nézve is örvendetes fejleménynek tartja, hogy a Honda felújítja együttműködését a jelenleg Mercedes-erőforrásokat használó wokingi együttessel. A szakember azonnali sikert vár a kooperációtól, de elvárásait nem csak arra alapozza, hogy ismeri a McLaren és a Honda filozófiáját: "Manapság nincs idő várni a sikerre, köszönhetően a gazdasági helyzetnek. Ha nincs eredmény, azonnal elzárják a pénzcsapot. Láthattuk, hogyan ért véget a Honda legutóbbi Forma-1-es korszaka, s hasonló hirtelenséggel zárult a BMW és a Toyota programja is. Egyébként szerintem nem kell olyasmitől tartani, hogy a Honda nem lesz eredményes rögtön az elejétől kezdve."
A McLaren-Honda legutóbbi együttműködése és az ominózus 1988-as szezon a mai napig etalon, azóta is rajongók és a szakmában dolgozók garmadája próbálja kifürkészni, hogy mi lehetett a siker valódi receptje. Természetesen a kérdést feltettük az akkori belügyeket jól ismerő Ramireznek is: "Talán az lehetett, hogy jól megtaláltuk egymást. A Honda már akkor is gigantikus nagy cég volt, amely pillanatok alatt volt képes reagálni a legnagyobb problémákra is és nagyon értettek a motorhoz, míg az autó építését a McLarenre hagyták, amely erről tudott az égvilágon mindent. Toltuk, hajszoltuk, tanítottuk egymást annak érdekében, hogy minél jobb versenyautónk legyen. Jómagam egyébként azon a véleményen vagyok, hogy túlságosan korán fejeződött be a kapcsolatunk. Amikor visszatértek, egy másik csapattal tették, később pedig önállósodtak, de egyik sem működött igazán. Ez így volt az igazi és bízom benne, hogy hasonlóra lehet számítani most is."
Ha az ember Ramirezzel beszélget, Senna kapcsán óhatatlanul felmerül a rajongói viták ezreit generáló kérdés: ki volt a jobb, a brazil vagy a hétszeres világbajnok Michael Schumacher? Nem meglepő módon a mexikóinak jóbarátja felé húz a szíve: "Michael több bajnoki címet nyert, mint Ayrton, viszont én úgy látom, hogy Ayrton bajnoki címei többet érnek. Neki olyan ellenfelei voltak, mint Alain Prost, Keke Rosberg vagy épp Nigel Mansell, akik mindannyian jó autókban ültek. Michaelnek viszont mindig egy ellenfele volt. Hol Damon Hillel, hol Mika Häkkinennel, hol mással csatázott a bajnoki címért, de mindig csak egy valakinek volt esélye ellene. Ennek fényében egészen másképp lehet megítélni kettejük teljesítményét. Úgy vélem egyébként, hogy amennyiben nem történik meg az imolai tragédia, Ayrton nyert volna még világbajnokságokat."
Megkerülhetetlen témának bizonyult az is, hogy a jelenlegi mezőny tagjai közül bármelyik versenyző felnőhet-e olyan kultikus szintre, amelyet Senna képviselt. Ramirez némi hezitálás után egy "™nem hiszemmel"™ felelt, ugyanakkor kifejtette: Fernando Alonsót, a Ferrari kétszeres világbajnokát nagyra értékeli és lát némi hasonlóságot a spanyol és a brazil között.
"Ha valakit mondanom kellene, aki hasonló, akkor Alonsót mondanám. Ő nagyon komolyan kiveszi a részét a csapat munkájából, éppen úgy, ahogyan Ayrton tette annak idején. Akárcsak ő, Fernando is belefolyik a mérnöki munkába, szorosan együttműködik az autó tervezőivel, a motorral foglalkozó szakemberekkel, ráadásul mindig mindent megtesz annak érdekében, hogy az autója jobb legyen és ki is hozza a maximumot abból, ami a rendelkezésére áll. Ilyen versenyző rajta kívül nem nagyon van a Forma-1-ben jelenleg" - mondta a szakember.
