Murray Walker emlékei - Az 1986-os Ausztrál Nagydíj

"Az Ausztrál Nagydíj ma a Formula-1-es versenynaptár egyik meghatározó futama, így szinte bizarr arra gondolni, hogy a Formula-1-es kommentátori karrierem felében nem is létezett. Ausztrália 1985-ben Adelaide-del csatlakozott a versenynaptárhoz, és azóta nagyon sok körömrágásra okot adó, izgalmas futamot rendezett, ami azután is folytatódott, hogy 1996-ban Melbourne vette át Adelaide-től a futam rendezését. Így majdnem mindenki imádott Ausztráliába menni, ahol annyi sok jó versenyt rendeztek az évek során.

Az ország rendezte meg a Formula-1 500. nagydíját 1990-ben, ami méltóképpen izgalmasra sikeredett az ősellenségek: Nelson Piquet és Nigel Mansell csatája miatt. Vagy ott volt az 1991-es nagydíj ahol még Ayrton Senna is kiesett a zuhogó esőben, és a futamot a borzalmas körülmények miatt 14 kör után le is állították. De a 21. század is hozott izgalmakat, gondoljunk csak a kaotikus 2008-as futamra, amikor Lewis Hamilton nyert a McLarennel három biztonsági autós szakaszt követően, vagy Jenson Button briliáns 2010-es győzelmére az esős futamon.

Az összes izgalmas futam közül azonban messze kiemelkedik az 1986-os Ausztrál Nagydíj, ami nem csak a legjobb F1-es futam volt, amit Ausztráliában láttam, de minden idők egyik legjobb futama is volt egyben, ami a sport történetének egyik legnagyobb szezonját koronázta meg. Az 1986-os szezonban négy pilóta küzdött a világbajnoki címért, a Williams pilótapárosa, Nigel Mansell és Nelson Piquet mellett a mclarenes Alain Prost, és Ayrton Senna a Lotusban. A szezonzáró adelaide-i futamra azonban már úgy érkeztek meg, hogy Sennának nem volt esélye a bajnoki címre, így Mansell, Piquet és Prost között dőlhetett el a világbajnoki cím sorsa.

Mansell tudta, hogy ha a harmadik, vagy jobb pozícióban ér célba, akkor minden esetben ő lesz a bajnok, és amikor az időmérőn megszerezte a pole pozíciót úgy tűnt, hogy a munkája felét már el is végezte. A futam azonban igen akciódúsra sikeredett, a meglepetések sorozata pedig mindjárt a rajtot követően elkezdődött, amikor is Keke Rosberg F1-es pályafutása utolsó nagydíján átvette a vezetést a McLarennel és egyre inkább eltűnt a messzeségben. Egy defekt miatt azonban Rosberg az első helyről (a 62. körben) kiesett a versenyből, ennek köszönhetően Mansell Piquet és Prost mögé feljött a harmadik helyre, ami a világbajnoki címet is jelentette egyben.

Rosberg problémája azonban csak a nyitánya lett az igazi horrornak, nem sokkal később ugyanis mindössze 19 körrel a futam vége és saját bajnoki címe előtt Mansell is defektet kapott. Bal hátsó abroncsa a hátsó hosszú egyenesben 300 km/h feletti sebességnél robbant szét, az angol hatalmas csatát vívott, hogy a szikraeső közepette megfogja a Williamsét, miközben az egész világgal együtt rádöbbent, hogy bajnoki reményei ezzel elszálltak. A dráma azonban ezzel még nem ért véget. Az élen Piquet rótta tovább a kilométereket, míg mögötte Prost haladt, az állás pedig a bajnokság végeredményét is jelentette volna. Rosberg és Mansell defektjét követően azonban a Williamsnél úgy érezték, hogy nincs választási lehetőségük, így behívták Piquet-t a bokszba, hogy új abroncsokat adjanak neki a biztonsága érdekében. Így azonban Prost ált az élre, aki ekkor már túl volt egy defekten és egy kerékcserén. Azonban a francia sem dőlhetett hátra, sőt a szíve a torkában dobogott, mert az autója számítógépe azt jelezte, hogy mínuszban van az üzemanyaggal a hátralévő 15 körre! A McLaren azonban kitartott, így a futamgyőzelemmel Prost megszerezte a második jól megérdemelt világbajnoki címét is. Mansell romokban hevert én azonban elégedett voltam, mert a futam előtt megjövendöltem, hogy Prost nyeri a versenyt és a világbajnoki címet is.

Ez volt az egyik alkalom, hogy eltaláltam ezt!"